Gyerekkori barátnőm háromszáz éves

Nem az a fontos, hogy történelmi szempontból mi lehetett igaz ezekből a történetekből, hanem az, hogy a felvilágosodás kora számomra jelentős időszakká vált városunk, Pozsony történelmében. Apukám nem is sejthette, mit vált ki bennem a meséivel. Amikor megtanultam olvasni, nagyon megszerettem a Mária Teréziáról írt életrajzokat. Vannak gyerekek, akik elképzelnek maguknak valakit – egy kitalált társat –, akivel titokban beszélgetnek. Nekem ilyen társam lett Mária Terézia. Amikor villamossal jártam iskolába, néha elképzeltem, hogy velem utazik és nekem kell elmagyaráznom neki, mi minden változott Pozsonyban, amióta már nem él. Az új épületeket, új találmányokat. Úgy képzeltem, nagyon csodálkozik, milyen lett Pozsony.

Mi, közép-európai lányok kevés olyan történelmi személyiséget találunk, akivel azonosulni tudnánk, és arról álmodoznánk, mit tennénk az ő helyében. A fiúknak ott van a rengeteg király, császár, nyelvújító, költő, felfedező. Nekünk elsősorban Mária Terézia. Persze, voltak más királynők is, de inkább a feleség szerep jutott nekik, nem Európa sorsának irányítása.

Ma 30 éves vagyok, Mária Terézia születésének 300. évfordulóját május 13-án ünnepeltük. Aki ma példaképének tekinti őt, nehéz feladat előtt áll. Persze ő beleszületett a pozíciójába – ma választásokat kellene nyernie. Másrészt sok olyan dologgal küzdenek a mai nők, mint ő. 23 éves volt, amikor az ország vezetője lett (most mindegy, hogy császárnőként, királynőként, hercegnőként), terhesen, a negyedik hónapban, a negyedik gyerekét, az első fiát várva, persze azt még nem tudhatta, hogy fiú lesz. Az első gyereke, Mária Erzsébet négy hónappal korábban halt meg, háromévesen. Tudom, más idők voltak, és tudom, hogy ha a mai nőkhöz viszonyítjuk, ő elképzelhetetlen kiszolgálásban részesült. De mégis meg kellett küzdenie azzal, hogy az összes férfit, aki számított az udvarban, az ország irányításában, meggyőzzön arról, hogy fiatal nőként, anyaként is képes megállni a helyét.

MÁRIA TERÉZIA: NŐ, NYEREGBEN

Ma a nőknek sokkal több lehetőségük van, mint 300 éve. De ki lesz az a nő, akire 300 év múlva is emlékezni fognak? Akiről mesélni fognak az apukák a kislányuknak? Aki példaképe lehet azoknak, akik jobb oktatást, egészségügyi ellátást akarnak mindenki számára? Mi ezt nem tudjuk meg, csak tippelhetünk. De aki gondol egy merészet, nekiállhat azon dolgozni, hogy korunk fontos, felvilágosodott személyisége legyen. Mert ma már nem kell kiváltságos családba születni ahhoz, hogy megváltoztassunk, jobbá tegyünk egy országot.