Gondolatok az autópályán

Azt követte egy fehér Scania, majd egy fekete MAN. Suhantak az autópályán Miskolc felé, és örültek, hogy süt a nap. Miért, mit tud maga Portugáliáról? – érdeklődött a volán mögül Ervin. Igazából semmit, ismerte el Bandika. Talán éppen ezért vonz annyira. Hát ezen könnyen segíthetünk, felelte Ervin, és elmondta, hogy Portugália egész területe egy nagy lejtő, amely nyugati irányba, az Atlanti-óceánba lejt. A parlamentjükben meg van egy radikális párt, a Chega!, melynek neve magyarul azt jelenti, hogy Elég! Biztosan a nagy meleg miatt, amely az országot nyaranta sújtja, vagyis majdnem elégeti – szúrta közbe Bandika, de Ervin kijavította, hogy az Elég! ez esetben az elégedetlenségre utal, nem a melegre. Bár ami azt illeti, nyilván a melegből is elegük van. Úgy érti, melegük? – folytatta Bandika, majd elszégyellte magát a satnya szóvicc miatt. Biztosan többet tudnánk erről a titokzatos országról, ha valaha lett volna mondjuk olyan, hogy magyar–portugál háború. Kár azért, hogy ezerszáz-akárhány esztendős európai jelenlétünk alatt még egy ilyet sem sikerült összehozni. Ervin megelőzött egy Szilágy megyei rendszámú román trélert, amely százhússzal veretett, hat darab német rendszámú Mercedest cipelve, majd kijelentette, hogy ez is tévedés, mert sikerült. Igaz, hogy a 20. századig kellett rá várni, de 1916. március 15-én például tudja, mi történt? Gondolom mindenhol Petőfit szavaltak, vonta meg a vállát Bandika. Ervin nem bólintott, de elmondta, hogy az említett napon az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Portugáliának. Bandika csillogó szemmel tekintett a tompa téli tájba. Akkor… ha akkor győzünk, most Portugália is a miénk lenne? Száz százalék – bólintott Ervin, és megelőzött egy Krassó-Szörény megyei rendszámú trélert, amely négy darab német BMW-t cipelt. Ervin folyamatosan a rádióadók közt ugrált, az egyikkel sem bírta tovább két percnél. Mit keres? – kérdezte Bandika. A Kék Duna rádiót, felelte idegesen Ervin, és el is mondta, hogy a kezdetek kezdetén azért szerette a Kék Duna rádiót, mert abban nem volt beszéd, csak zene. Még azt sem mondták, hogy jó napot. És nekem pont ettől volt mindig jó napom. Bandika ezen sem nevetett, de elismerte, hogy a recept ma is működne. Azt mondja inkább, mi lett a magyar–portugál háború eredménye, egyes, kettes, vagy iksz? Kapufa – felelte Ervin, és megelőzött egy Hunyad megyei román trélert, amely öt darab német rendszámú Volkswagent utaztatott, százharminccal. Hogy lehet egy háború vége kapufa? – érdeklődött Bandika. Úgy, hogy harcolni nem harcoltunk velük, a háború után viszont megkapták a királyunkat, akit onnan, pontosabban Madeiráról vitt el a korabeli Covid, vagyis a spanyolnátha. Bandika bólintott, és Miskolcig már nem szóltak egy szót sem.

A szerző a Vasárnap munkatársa