Gondatlanságból elkövetett pénzlenyúlás?

Az oktatási minisztériumot és a hatáskörében működő Kutatási Ügynökséget a pályázatok elbírálásánál és a pénz szétosztásánál leginkább az vezérelte, hogy hogyan lehetne minél több pénzt ellopni. Utólag teljes mértékben megmutatkozik az is, hogy milyen szégyenteljes módon próbálták takargatni, igazolni a kormánypárti politikusok ezeket a praktikákat. 

Ha felbukkan egy korrupciógyanús ügy, mindig a kormánypárti politikusok azok, akik a legtöbb információval rendelkeznek. Ott vannak az embereik a minisztériumokban, hivatalokban, kikérhetik tőlük a dokumentumokat, szerződéseket. És jogköreik folytán olyan információkhoz is hozzáférhetnek, amelyekhez a nyilvánosság nem. 

Ha tisztességes kormányunk és miniszterelnökünk lenne, akkor az első pillanattól fogva ennek megfelelően jártak volna el, amint felmerül, hogy gond van az uniós pályázatokkal. Kikérik a dokumentumokat, megteszik a megfelelő lépéseket, megakadályozzák a pénz szétlopását. Persze nem ezt tették, úgy cselekedtek, mint mindig. 

Már augusztusban is eléggé világos volt, hogy micsoda visszaélések történtek a pályáztatásnál, de a kormánypárti politikusok az újságírókat vádolták például azzal, hogy meg nem erősített információkat közölnek az ügyről. Andrej Danko SNS-elnök mediális hisztériáról beszélt, Robert Fico pedig azért ostorozta a sajtót, mert sokkal korruptabbnak tünteti fel az országot, mint amilyen valójában! Az oktatási minisztériumról közölt információkat ahhoz hasonlította, mint amikor Igor Matovič ellenzéki képviselő tájékoztatott az ő állítólagos belize-i milliós bankszámlájáról. És hogy az újságírók ne írjanak „marhaságokat, mert Brüsszel készpénznek veszi azokat” – mondta Fico. Érdemes megvizsgálni, hogyan festenek ezek a nyilatkozatok három hónap elteltével. A most befejeződött minisztériumi ellenőrzés során a stratégiai kutatómunkára kiírt pályázatok kiértékelését vizsgálták meg és negyvennél fedeztek fel hibákat, harmincnál súlyosakat. Például a Kutatási Ügynökség egyáltalán nem követelte meg a cégektől, hogy dokumentumokkal igazolják, képesek-e tudományos kutatómunka végzésére. A számvevőszéki ellenőrzés is hasonlóképpen végződött: „súlyos, rendszerszintű hiányosságokat” tárt fel, a „belső ellenőrzés hiányát”, és „nagymértékű szubjektivitást az előkészítés és a pályáztatás megvalósítása során”. 

Mint minden botránynál és korrupciós ügynél, ennél is felmerül, hogy vajon tévedések, hibák sorozata és a minisztériumi siserehad alkalmatlansága miatt keletkezett-e, vagy pedig gondosan előkészített „hiányosságokkal” van dolgunk, amelyek azt voltak hivatottak biztosítani, hogy az uniós pénzek biztosan a „megfelelő helyre” kerüljenek. Ha hosszú évek alatt csak egyetlen egy ilyen botrány pattanna ki, még elhihetnénk, hogy tévedés történt, vagy valaki hibázott a minisztériumban. 

De amikor futószalagon jönnek az ilyen ügyek és már nem is bírjuk számolni őket, akkor nyilvánvaló, hogy rendszerszintű állami korrupcióról és szervezett lopásról van szó. A gondatlanságból elkövetett pénzlenyúlás szóba sem jöhet. 
A szerző a Trend hetilap kommentátora