Gázos bűvészmutatvány

A jelenlegi kormányerők közül Pavol Rusko pártja van a legközelebb ahhoz, hogy jövőre megtudja, milyen érzés parlamenten kívülinek lenni. Aki fuldoklik, az a legvékonyabb szalmaszálba is belekapaszkodik. Rusko azonban soha nem volt kisstílű. Míg mások egy szalmaszállal is beérik, ő milliárdokat tartalmazó bőröndökre igyekszik felkapaszkodni. Az elmúlt egy évben a külföldi befektetések védőszentjének szerepében tetszelgett, az elmúlt hetekben pedig a Szlovák Gázművek szétdarabolási tervének atyjaként próbálta meggyőzni a választókat pótolhatatlanságáról.

A gázpiac liberalizálására, a gázművek szállító és kereskedelmi részlegeinek a széttagolására uniós normák köteleznek bennünket, amelyeket legkésőbb 2007 júliusáig teljesítenünk kell. Ellenkező esetben szigorú büntetésekre számíthatunk. Rusko minisztériuma azonban az erről szóló anyagot már 2003-ban megkapta, most mégis szinte csak pár napot adott a koalíciós partnereinek arra, hogy gyorsan rábólintsanak a tárca által kidolgozott tervre.

A széttagolás a minisztériumi tervek szerint a vállalat felértékelésével járt volna együtt, amelynek köszönhetően Rusko szerint az állam 25 milliárd koronás osztalékhoz juthatott volna. Gazdasági miniszterként ezt természetesen a külföldi befektetők további bőséges támogatására fordította volna. Rusko azonban újra olyan pénzzel dobálózott, amely valójában nem is létezik, hiszen a felértékeléssel ez a 25 milliárd korona nem jelenik meg automatikusan a gázművek számláján. A többi kormánypárt jogosan aggódott, hogy az erre felvett hitelt az állampolgárokkal fogják megfizettetni, az elutasítás így indokolt volt. Ráadásul így nem kell félnünk az uniós bosszútól sem, hiszen a vállalat széttagolását a felértékelés nélkül is meg lehet oldani.

Rusko ennek ellenére egy időre újra visszacsöppent a gyerekkorába, bemutatva, hogyan viselkedett, amikor elvették a játékát. Jajgatott, toporzékolt, gázáremeléssel fenyegetőzött, meg azzal, hogy esetleg kilépnek a kormányból. Ez utóbbit valószínűleg ő sem gondolta komolyan, hiszen így minden befolyását elvesztené arra, hogy az adófizetők milliárdjaival folytatott zsonglőrködésével emelje pártja népszerűségét.

Igazságtalanok lennénk azonban, ha az egész botrány kellemetlenségeit csak Rusko nyakába varrnánk. A 49 százalékban francia–német tulajdonú gázművek elismerte, neki is jót tenne a felértékelés. A cég tavalyi, 21,6 milliárd koronás nyeresége ugyanis még a vezetés szerint is pofátlanul magas a vállalat 104,1 milliárd koronás értékéhez képest. A Szlovák Gázműveknél a nyereség a cég értékének a 21 százalékát tette ki, az ágazatban működő nyugat-európai társaságoknál viszont ez csak egyszámjegyű érték. A nyereség aránya tehát csak a cég felértékelésével csökkenthető, hiszen a gáz árának csökkentése nálunk elképzelhetetlen.