Frankenstein szörnye

A Kuciak-gyilkosságot követő politikai földrengés egyik melléktermékeként létrejövő Hlas-SD szinte „születése” első napjától kezdve egy hatalmas kérdőjel volt a szlovák politikai palettán. A tény, hogy az angolna természetű Fico folyamatosan kicsusszan az igazságszolgáltatás szorításából, látszólag belső elégedetlenséget szült a Smer berkeiben. De inkább úgy tűnt, Slota egykori tanítványának tanítványa, Peter Pellegrini megunta a másodszerepet.

2020-ban még épp a koronavírus-járvány berobbanása előtt tartott választáson a Smer ellenzékbe került, Pellegrini kormánya ugyan megbukott, többpárti koalíció alakult, de a vereség ellenére Pellegrini erős maradt, és mivel a Smerből Ficót nem tudta kiszorítani, inkább szakított vele, és új pártot alakított. Akárhogy is volt, Pellegrini dobbantott, és vitte az őspárt egy jelentős részét – mint anno Bugár.

„Nehéz megmondani, hogy valójában együttműködne-e Pellegrini Ficóval, bár magát a Smert és a Hlast sokan egymás potenciális partnereiként kezelik” – mondta 2021-ben Vladimír Šnídl, a Denník N újságírója. Šnídl kijelentései az „akkor és ott” tapasztalatait tükrözték, hiszen a két játékos később gyakran egymásba akaszkodott, sőt a választás hajrájában is össze-összekülönbözött. Erősen érezhető volt a két politikus között az alá-felé rendeltség, és Fico „alap” arroganciája ezt még külön ki is emelte.

Akárhogy is telt az idő, egy kérdés folyamatosan a levegőben lógott: kinek az embere Pellegrini? Ficóé, vágja rá az olvasó. De ez nem volt mindig világos, sőt az elmúlt pár év már fentebb jelzett viszonya folyamatos bizonytalanságban tartotta a médiát és a szakértőket is. Az évek során ahány politológust kérdeztünk, annyiféle választ kaphattunk, hiszen egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy mi haszna lett volna Ficónak abból, hogy létrehoz egy ikerpártot.

Az elmúlt választás tapasztalatából már sokkal tisztább képet kaphatunk, mire is volt jó a Pellegrini-projekt. Elsősorban játszóteret adott „a tanítványnak”. Hiszen Pellegrini személyisége is kívánja a teret, kívánja azt, hogy komolyan vegyék. Ezzel a húzással egy saját homokozót kapott, ami ugyan konkurál(t) a Smerrel, de egy Hlas-győzelem esetén is kormányba jutást biztosított a Smernek. A Hlas népszerűsége ugyan hullámzó volt, de stabilan 10 százalék felett maradt, és ahogy Matovič kormányzása bebizonyította, hogy a botrányhős szerepében leginkább érvényesülni képes politikus népszerűsége igencsak változó lesz a jövőben, Pellegrini beülhetett a „parlament stabil embere” pozícióba. Különösebb erőlködés nélkül játszhatott Matovičcsal, aki képtelen volt felnőni a feladathoz – függetlenül a járványhelyzet kreálta rendkívüli helyzettől.

Aztán ahogy az előre hozott választás ideje egyre közeledett, és a progresszívek népszerűsége egyre nőtt, a Smer is rendesen belehúzott, és bár a Hlas is kampányolt, messze nem volt olyan hangos, látványos és populista, mint a Smer, a választás előtti napokban pedig már egyértelművé vált: Pellegrini lesz a királycsináló. Később pedig, bár önállóságát nem adta fel, az utolsó pillanatban megmutatta valódi arcát, és összes népszerűségét, közel négy év munkáját beáldozta egyetlen erősnek hitt koalícióra, amit talán pont a trió leggyengébb játékosa fog szétrobbantani, Andrej Danko. Fico mindenesetre nagyot húzott, még a felvidéki magyarok egy jelentős csoportja is – érthetetlen módon – rá szavazott, „Pele” pedig, bár erősnek érzi magát, nem biztos, hogy pont ilyen győzelmet akart, ami inkább valamiféle szervilizmust tükröz, mint stratégiai látásmódot. Ilyen partnerek mellett pedig felsejlik: vajon megéli-e a harmadik évét a „Frankenstein szörnye” koalíció?