Francia megoldás

Szerinte ugyanis ezek a romák komoly biztonsági problémát jelentenek Franciaországnak. A 62 milliós Franciaországnak a néhány ezer vagy tízezer roma. Érdekes azt is megnézni, hogy hogyan alakultak ki ezek a gettók. Bulgária és Románia 2007-es csatlakozásakor Franciaország élt jogával, és nem engedélyezte a két ország lakóinak, hogy hivatalosan munkát vállaljanak az országban. A gettók lakóinak tehát nincs lehetőségük normális, viszonylag jól fizető munkát találni, csak a feketemunka vagy a koldulás marad. A francia államfő „érdeklődését” a romák iránt az keltette fel, hogy július közepén mintegy 50 „nomád” – ahogyan Franciaországban nevezik a romákat – kifosztott egy rendőrhivatalt és több magánbirtokot, bosszút állva egy 22 éves fiatalemberért, akit a rendőrök lőttek le.

A bosszú semmilyen esetben sem indokolt, ebben sem. Nem magyarázható a fosztogatás sem. Viszont Sarkozy bejelentését sem lehet másként értelmezni, mint bosszút, melynek hátterében burkolt rasszizmus állhat. Másként nem lehet megmagyarázni az összes roma megbélyegzését, ahelyett, hogy a bűnösöket állítanák bíróság elé. Ezt hívják a kollektív bűnösség elvének. A kollektív kiilletve hazatelepítés elfogadhatatlan akkor is, ha a romák úgymond „önként” választják a haza utat, és a „bőkezű” francia kormány 300 euró költőpénzt ad minden felnőttnek, és még a repülőjegyet sem fizetteti meg velük. Akár még meg is dicsérhetjük a francia kormányt, hogy nem marhavagonokat választott szállítóeszközül. A romák elleni rasszizmusnak divatja van Európában, Franciaországhoz azonnal csatlakozott Olaszország is, amelynek szintén a romániai romákkal gyűlt meg a bajuk. Igazuk van a franciáknak és az olaszoknak akkor, amikor kijelentik, hogy a bulgáriai és romániai romák helyzetét hazájukban kell megoldani, ahogyan a szlovákiai romák helyzetét Szlovákiában. Csak akkor tévednek egy picit, amikor egyértelműen kijelentik, hogy a Franciaországból most „hazatelepített” romák nem francia romák. Az unión belüli határok elmosódásával ez már nem annyira egyértelmű, az unión belül ugyanis mindenki ott lakik, ahol akar, és ahol meg tud élni.

Franciaország „problémamegoldó készségét” mutatja, hogy szeptember 6-ra nemzetközi konferenciát hívott össze, a baj csak az, hogy a két érintett ország, Románia és Bulgária képviselői nélkül. Nem lehet ott Csehország sem, amiben feltehetően közrejátszik a cseh fél határozott álláspontja: Karel Schwarzenberg külügyminiszter nyíltan rasszistának minősítette Sarkozy intézkedéseit.

Kérdés, hogy Szlovákia képes lesz-e követni a cseh példát, megszólal-e a külügyminiszter, esetleg az emberi jogi miniszterelnök-helyettes, vagy tekintettel arra, hogy egy kis rasszizmusért roma kérdésben Szlovákia lakosságának sem kell Párizsba mennie, inkább hallgatnak. Roma ügyben a szembeszállást az európai nagyhatalmakkal a többségi lakosság sem díjazza úgy, mint tette ezt a görög kölcsön esetében.