Forró a tél Budapesten

Mi ez a felfordulás Budapesten? O1G-mémek terjednek a neten, autók szélvédőjére frissen hullott hóba is belerajzolják, de készült már mézeskalács is ilyen felirattal, sőt, tízforintost is láttam kiegészítve G betűvel. Mindez karácsony előtt. Nem, nem azt jelenti a titokzatos rövidítés, hogy „Only One God” (Egy az Isten) – akkor akár érthető is lehetne az időzítés. Csakhogy annak a háromszavas kijelentésnek a szimbóluma ez, amely 2015 elején Simicska Lajos száját hagyta el. Amelyről a „G-nap” a nevét kapta. Orbán Viktorra vonatkozik. 

Hogy szerencsés dolog-e épp az egykori, különösebben senki által nem kedvelt oligarcha szövegét zászlóra tűzni, abban nem vagyok biztos. 

Egy mentségem van: nem is lehet senki semmiben. Az ugyanis, ami ezekben a napokban Budapesten történik, spontán, meglepetésszerű, nem pedig profi politikusok által megtervezett mesterkommunikáció.

A cserebogár látszólag a túlóratörvényből lett. De csak látszólag. Maga a jogszabály ugyanis valójában messze nem olyan brutális, amilyen a híre. A migránsellenes kormány nyilván orvosolni próbálja a munkaerőhiányt, s mivel mást nem tehet, azt mondja: dolgozzatok többet. Egyéni megállapodás alapján száz órával többet, mint eddig tehettétek. Ha akartok. (Persze ez sem ilyen egyszerű: mindig a munkáltató az erősebb.) Speciális esetben pedig akár 3 év is lehet, mire ezt a pénzt megkapja a dolgozó – nagy tömegeket mindenesetre ez nem fog érinteni.

„Elég jó törvény egy nagyon rossz kormánytól” – foglalta össze egy ismerősöm, s persze lehet vitatkozni mindkét megállapításával, azzal viszont nem, hogy a jogszabály-módosítás apropója volt csupán a hosszú ideje tehetetlenül veszteglő düh kitörésének. Kezdődött azzal, hogy ellenzéki parlamenti képviselőkbe fojtotta bele a szót a hatalom a törvény vitájában. Többször is. Az ellenzék nem tehetett mást: tüntetett a Házon belül és azon kívül – soha ilyen egységben. Jobbiktól DK-ig mindenki ott volt, a törvénnyel rosszul járó szakszervezetek is, ők is egységesen. Meg persze a civilek, akik amúgy is meg szoktak jelenni bármilyen ügyben. A CEU-párti tüntetéseken számszerűen többen voltak a nyáron – ilyen sokszínű és ennyire dühös tömeget mégsem láttunk soha az elmúlt nyolc évben. Valami tényleg megváltozott: a rendőrség ezúttal könnygázt és gumibotot is bevetett.

Ez még cseppet sem jogszerűtlen – csupán új, hiszen eddig a Fidesz nagyon odafigyelt, hogy ezeket a Gyurcsány alatti rendőri brutalitáshoz kötődő, jelképszerű eszközöket ne használja demonstrációkon.

Jogszerűtlen és égbekiáltó az volt, ahogy parlamenti képviselőket biztonsági őrök dobtak ki a köztévé épületéből. Földön ráncigálva, lökdösve őket, zúzódásokat okozva nekik. Aki ezt helyesli, az a jogállamot tagadja, az bizony a bolsevizmus vériszamos emlékének tapsol. Tapsolnak is sokan, de még többen a tüntetőknek: a magyarok kétharmada szerint semmi gond azzal, hogy kiállnak a törvény és annak elfogadói ellen. Hagyományosan konzervatív, keresztény körökben is. Egy ilyen társaságban hallottam a következőt:

Jó, hogy győzött a Fidesz áprilisban. Csak kár, hogy visszajöttek a kommunisták.

Éles, de találó. Ahogy az ellenzék hirtelen magára találása is szült legalább megjegyezhető szavakat. „Rabszolgatörvény”. Ferdítés, persze, de hatásos, mindenki megjegyzi rögtön. S amikor a Fidesz kikéri ezt magának, hazugoz és Sorosoz mindenkit, aki ellene szól – az bizony nevetséges. Éppen tíz éve 300 forintos vizitdíjak ellen népszavaztunk Magyarországon, a Fidesz kezdeményezésére. A vizitdíjas minisztereket az akkor ellenzéki Fidesz egyes megmondói vígan és gond nélkül nevezték Mengelének, a tervezett (tényleg rossz) reformot szándékos népirtásnak. Némileg nagyobb túlzás volt, mint a „rabszolgatörvény”. De nem csak a túlzás miatt működött és győzött a népszavazás: azért is, mert akkor sem háromszáz forintokról szavazott a polgár. (Lásd még Horn Gábor elhíresült mondatát erről.) Hanem a kormányról, Gyurcsányról, a pöffeszkedő hatalom yuppie minisztereiről, akik szökellő pannon pumának láttatják a gazdaságot, miközben megszorítanak és vizitdíjat vezetnének be. Ma sem csak a törvény ellen szól a duda. Hanem a kormány, Orbán, a pöffeszkedő hatalom cinikusan hazudozó miniszterei, a szolgalelkűek szellemi terrorja ellen. A „mindenkinek kuss, aki nem mi vagyunk”-elv ellen.

Hogy a dühösek elegen vannak-e bármiféle politikai változáshoz, erősen kétséges. Hogy kezdőpontja lesz-e ez a tél az ellenzéki egységnek, kinő-e belőle néhány év múlva egy közös vezető, nem látszik. Nem valószínű, de jós nem vagyok. Így hát csak bízni tudok abban is, hogy senki nem veszíti el a fejét, nem fullasztja erőszakba egyébként jogos dühét.
S nem azért remélem ezt olyan nagyon erősen, mert az erőszak egyébként a kormánynak kedvezne. Pedig így van. Hanem azért, mert az erőszak egyrészt nem szül semmi jót, másrészt meg mégiscsak az egyik legszebb ünnep következik az évben.

Az olvasóknak tehát, mindenféle kormányfői cinizmus nélkül, őszintén: boldog karácsonyt!

A szerző a Válasz Online szerkesztő-újságírója