Fontossági sorrend

Mert Nyitrán egy gyermekéletről volt szó. Távol álljon tőlem, hogy szenzációhajhász módon fejeket követeljek, de ha valami egy és ugyanazon napon történik, és mindkét ügynek jogilag releváns következményének kellene lennie, akkor az egyszeri polgár számára ez üzenet: az egyik ügyben ennyi, a másikban annyi. Ha egymás mellé állítom a két esetet, akkor az egy napon érkező információk alapján a gyermekélet veszélyeztetése leváltás, a tábla ellopása két év. Nem így van, de ÍGY NÉZ KI! S a tény, hogy mindez hogy néz ki, a társadalom nagyon komoly kórképét mutatja. Miért is? Nyitrán egy kiskölyök kórházba kerül, s a helytelen kezelés eredményeként majdnem a kaszás veszi gondozásba. Történik ez többek közt azért, sőt, még súlyosbítja is a helyzetet, hogy a gyerek kórlapját „módosították”. A gyereket átvevő klinikai szakember nem kapott megfelelő tájékoztatást az eddigi kezelésről, és így – ad absurdum – akár meg is ölhette volna a pácienst, pl. antagonista gyógyszerek választásával. Nem így történt, hála az égnek, de rímhányó Romhányi dr. Bubója óta tudjuk, hogy „ha páciensed minden gondoskodásod ellenére mégis meggyógyul, abban a szerencsének is keze lehet.” A nyitrai kórház felelős orvosai közvetlenül veszélyeztettek egy emberéletet. A kórház mindezért felelős, aláírási jogú igazgatója leváltja az ügyért felelős főorvost. Ennyi, merthogy ebből több nem lesz, ismerve az igazgató kapcsolati tőkéjének egy részét. Magyarfaló Slota barátunk hótt hülye részegen vezet – nem először – s így, mondjon, ki mit akar, közvetlenül veszélyezteti polgártársai életét. Lehet, hogy megússza. Közintézmények sorából sikeresen hordták ki talicskával a közpénzt (szakmai kifejezés: tuneling). Következmények nélkül. Az egykori kihordók ma köztiszteletben vénülő polgárok, néhányan a szó legszorosabb értelmében celebek. Ezek után hasonlítsuk össze, hogy milyen gyorsan rohan ki rendőr, hivatalnok, hatóság bárhová. Magyar tábláért azonnal, gyermek életének veszélyeztetése esetén csak a sajtó masszív nyomására, gorilláskodás esetében ímmel-ámmal. Ha ez nem társadalmi kórkép, akkor már semmi sem az. Az állam lényege az igazság. Ezt a naiv mondatot egy szlovák politikus mondta. Ki is nevették páran. Pedig így van. Ha érdekeinket csak ököllel, erővel és kapcsolati tőkével tudjuk érvényesíteni, akkor nem beszélhetünk sem civilizált társadalomról, sem jogállamról. Akkor itt vadkelet van. A bűnüldöző szervek alapvető feladata, hogy ne legyen. De akkor illik strasbourgi ítéleteket is olvasni (Soltész-ügy), illik elmagyarázni, miért jogsértő bírók tömegének erkölcstelen beadványát nyilvánosan véleményezni (Lipšic kontra Sopoliga), s illik elmondani, hogy két darab helységnévtábla leszerelése a társadalom számára miért veszélyesebb, mint egy gyermek életének veszélyeztetése egészségügyi intézmény munkatársainak linksége okán. Mert ha minden úgy van rendben, ahogy van, akkor a felnövekvő nemzedékek az ököljogra rendezkednek be: a pofont meg az kapja majd, aki soha semmivel nem szolgált rá.