Folyik a pénzszórás

Nagyon óvatos becslések szerint ez az ötlet önmagában egymilliárd euróba kerülne az államkincstárnak. Ebből a pénzből végre meg lehetne építeni például egy korszerű egyetemi kórházat. De az államhatalom jelenleg egy rakás pancser kezében összpontosul. Az „elit” még Brüsszel támogatásával sem tud új kórházat építeni a fővárosban. A szükséges pénz ott van a helyreállítási tervben, ám a hihetetlen menedzseri hibák miatt fennáll a veszélye, hogy elveszik. Azzal, hogy egyre nagyobb mértékben szórják a pénzt, a politikusok sok választó szemében sikeresen leplezik, hogy csődöt mondtak a nehezebb projektek megvalósítása terén.

A korábbi kormányok a jóléti csomagokat és a nyugdíjak erőteljes emelését részesítették előnyben. A jelenlegi felbomlott koalíció a járulék- és adóreform részeként nagyvonalúan valorizálta a családi pótlékot. Apropó: egyébként a járulékok módosítására vonatkozó részt nem sikerült megvalósítaniuk, úgyhogy ismét csak a pénzszórásnál maradtak.

A szociálpolitikával nincs semmi baj. A probléma abban rejlik, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt az alapvető kérdést, hogy az állam hogyan és honnan fogja előteremteni a pénzt a növekvő kiadások finanszírozására? A múltban a pénzosztás lehetővé tette, hogy a gazdasági növekedés az átalányadó bevezetésével beinduljon. Ma a csillagokig szökő kiadásokat a megugró államadósságból fedezik.

Paradox módon a politikusok hihetetlenül sok populista ötletet köszönhetnek az eurónak. Ez a közös valuta az, amely szinte korlátlan mennyiségű olcsó hitelhez való hozzáférést tesz lehetővé. A politikusokra évek óta nem nehezedik az a nyomás, hogy előbb pénzt keressenek, és csak azután vezessenek be magasabb szociális juttatásokat. A hihetetlenül olcsó euró aranykora azonban lassan véget ér. A pénzpiacok fokozatosan egyre inkább elkezdik felmérni, hogy az országok mennyire képesek visszafizetni kötelezettségeiket. Szlovákia biztosan nincs jó helyzetben. Amatőr politikusaink képtelen elképzelései mellett az országnak demográfiai problémával kell szembenéznie, vagyis az egyre kevesebb dolgozó ember és az egyre növekvő számú nyugdíjas kellemetlen kombinációjával.

Szlovákiának alapvetően csak két lehetősége van. Vagy az emberek olyan politikusokat választanak, akik népszerűtlen reformokat is képesek szorgalmazni, majd véghez vinni, vagy a pénzpiacok véget vetnek a pénzszórásnak azzal, hogy nem adnak újabb hiteleket Szlovákiának, és az ország az államháztartás hasonlóan drasztikus konszolidációját éli majd meg, mint Görögország. Nincs más kiút.

A szerző a Trend munkatársa