Fico tanító bácsi

Fico legutóbbi kinyilatkoztatása, miszerint ő, mint maga az állam, tisztességesen akar bánni a kisebbségekkel, és ezért nem vár el cserébe mást, csak azt, hogy tisztelettel viszonyuljanak az államalkotó nemzethez, egyértelműen alkotmánysértő. Szlovákia alkotmányában ugyanis egyértelműen írva vagyon, hogy az állam egyáltalán nem egy Robert Fico nevű ember, hanem mindazon pityipalkók egyenként és együtt, akik hivatalos polgárai az államnak. Ez akkor is így van, ha az alkotmány semmiféle jogi relevanciával nem rendelkező preambuluma holmi államalkotó nemzetről is beszél. Mivel végső konklúzióként a szóban forgó preambulum is, meg az alkotmány több cikkelye arról szól, hogy az államot az állam polgárai alkotják és jelentik. Tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetiségűeknek vallják magukat ezek az államalkotó polgárok.

Ha Ivan Gašparovič, az államfő nem lenne olyan kirakatbábu, mint amilyen, Fico inkriminált kijelentése miatt azonnal kezdeményezhette volna a kormányfő leváltását. Ugyanezt azonban megtehette volna a házelnök Pavol Paška, de a legutolsó vén partizán is, aki ott volt a besztercebányai szlovák nemzeti felkelési ünnepségen és hallotta, amikor Fico a rá jellemző pökhendiséggel illemtudásra oktatta a szlovákiai kisebbségeket. Akár az egyszeri szadista tanító bácsi, aki úgy szokta megsimogatni tanítványai arcát, hogy közben megtépte a huncutkájukat… Nem kell elvárni Szlovákia kormányfőjétől, hogy olthatatlan szeretetet érezzen az ország kisebbségei iránt. Különös tekintettel a szlovákiai magyarokra, merthogy minden bizonnyal azokat utasította a szlovák nemzet tiszteletére. Ettől téve függővé, hogy tisztességesen bánik-e velük az állam vagy sem!

Robert Ficónak szíve joga azt szeretni és tisztelni, akit, amit akar. Amint bármely kisebbséginek is joga van őt szeretni, tisztelni, ám akár utálni is. Utóbbit leginkább abban az esetben teheti meg bármely állampolgára a honnak, ha látva látja, hogy a kormányfő gyatrán végzi a munkáját. Vagy azért, mert nem képes felülemelkedni önmaga szűkkeblűségén, primitív nacionalizmusán, avagy „csak“ nem akar, mert úgy tartja, a társadalomban szított gyűlölködés jól elfedi hatalomgyakorlási módszereinek hiányosságait. Teljesen mindegy azonban, hogy valaki zsigerileg ostoba, avagy a haszonlesés okán viselkedik ostoba módon. A lényeg mindenképpen az, hogy bizonyos szinten legalább a látszatra ügyelnie kell egy közéleti tényezőnek. Robert Ficónak ezért mindazokkal tisztességesen kell bánnia, akik törvénytisztelők.