„Fico out”

Kíváncsian várták a poénokat. Volt is humor, nem is akármilyen. Rövid felkonferálás után a kormányfő tartott egy félórás beszédet, amelyet minden jelenlévő, pártállástól függetlenül, ha néha kicsit kényszeredett mosollyal is, de élvezett. Az újságírók kimondottan jól szórakoztak, többször ováció és tapsvihar követett egy-egy poént. Ezen az estén az államférfi azt az arcát mutatta, amelyet nem lehet nem szeretni. Politikai ellenfelei és az ország leggazdagabb emberei is kénytelenek voltak értékelni a kissé csípős, ironikus, de minden tekintetben őszinte humort. Senkit nem kímélt, viszont senkit nem bántott meg. Azon a keskeny mezsgyén táncolt végig, amelyen csak a legjobbak tudnak. A poénok tökéletes időzítése volt a legnagyobb erénye – nyilatkozták népszerű humoristák az estét követően, már-már kollégaként emlegetve őt. Miután mindenkit kiosztott, felemelte a mikrofont és a földre ejtette – ahogy a rapperek teszik –, jelezve, hogy itt vége, pont, az elmondottakhoz nincs mit hozzátenni, majd így szólt: „Obama out”. Ezután Barack Obama leült, és a Fehér Házi Tudósítók Vacsorája vidáman folytatódott. Hát igen, nem Ficóról és Szlovákiáról volt szó eddig. Sajnos. Pedig milyen jó lett volna! Kicsit az irigység is elfogja az embert, ha belegondol, hogy a politikai kommunikációnak, a választott képviselők viselkedésének lehet valami magasabb szintű kultúrája, mint idehaza. Ehelyett nekünk marad a tolvajozás, az árulózás, a sárdobálás. Nálunk mintha mindkét térfélen henteslegények erősítenék a formációkat. Mikor jutottunk oda, hogy érdemi vitát már szinte nem is folytatnak? Valószínűleg azt gondolják, ezeket az egyszerű szavakat értjük csak mi, kedves, nagyon egyszerű választók. Valószínűleg azt gondolják, tíz-tizenkét évesek értelmi szintjén lehetünk. Nem tudom, ki hogyan, mi a fiúkkal utoljára negyedikben tolvajoztuk le egymást. Ha jól emlékszem, valami körző- vagy szappan-ügy lehetett, és emlékeim szerint Peti árulózott utoljára hetedikben, amikor egy másik haverom megcsókolta a nőjét. Nem mondom, hogy ezek nem voltak komoly dolgok, de parlamenti képviselőket nem azért választ az ember, hogy úgy viselkedjenek, mint dühös, sértődött elemisták. Választott képviselőink azért vannak, mert kiemeltük őket magunk közül. Jobban bízunk abban, ahogy ők képviselik az érdekeinket, az értékrendünket, a céljainkat, mintha ezt mi magunk tennénk. Ezen a fronton egyszerűen jobbnak hisszük és többre tartjuk őket magunknál. Persze sokszor hallani a legjobb kifogást, miszerint amilyen a választó, olyan a képviselet. Ám ez hatalmas tévedés. A texasi traktoros semennyivel nem jobb vagy okosabb, mint a besztercei traktorista. Mindketten dolgoznak, fizetik az adót, betartják a törvényeket. Mégis, a texasi gondolja azt, hogy komoly emberek a politikusok, és a besztercei zsebében pedig kinyílik a bicska, amikor a híreket nézi és az árulózást hallgatja. Nem csoda, hogy azt gondolja, „rendet kell itt tenni” és szavaz, akire szavaz. Tisztában vagyok vele, ahhoz nem fűzhetünk sok reményt, hogy kacagva nézzük végig, ahogy a miniszterelnökünk beszól mindenkinek, még némi öniróniához is talál bátorságot, majd lazán, egy „Fico out”-tal zárja a beszédét. Az viszont kutya kötelessége minden politikusunknak, hogy legalább azzal tiszteljen meg bennünket, hogy színvonalon képvisel minket.