Fico, a mókamester

Szlovákiában nincs olyan hagyománya a politikai kabarénak, mint Magyarországon, a lakosság egy részének így ezúttal is el kell magyarázni, hogy a rendkívüli humorérzékkel megáldott kormányfő csak viccelt. Fico is nagyon jól tudja, hogy az általa vezetett tömörülés lassan, de biztosan araszol a szlovákiai politikai pártok szemétdombja felé. A pár évvel ezelőtti, több mint 44 százalékos népszerűsége a felére apadt, és ez még csak a kezdet. A párt szombati kongresszusán kiderült, hogy a csúcsvezetés – ha tisztában van is a párton belüli erőátcsoportosítások szükségességével – képtelen végrehajtani a változtatásokat, hiszen ezzel önmagát kellene megtagadnia.

Mivel képtelenek megválni a párt korrupciós botrányokba keveredett csúcsvezetőitől, az elkövetkező időszakban is olyan eszközökkel próbálják meg növelni a népszerűségüket, amelyek korábban beváltak. A kongresszuson elhangzottakból arra következtethetünk, hogy Fico az ellenségkereséssel és az adófizetők pénzének mértéktelen elherdálásával kívánja összeterelni a szétszéledő nyájat. Az aktuális ellenségek közé, a „korszellemnek” engedve – a bankokon és a multikon kívül – burkoltan ugyan, de már a romák is bekerültek, ha már a fránya menekülteken nem lehet elverni a port, hiszen nagy ívben elkerülik Szlovákiát. A probléma ezzel azonban az, hogy a romák elleni fellépésnek vannak sokkal „hitelesebb” képviselői, a szélsőjobbról így valószínűleg nem sikerül visszacsalogatni a Smertől elforduló választókat. Nem sokat hozhatnak a konyhára a szociális ígéretek sem. Az előző és a jelenlegi Fico-kabinet szociális csomagjai csak azért valósulhattak meg, mert egy ideje jobban áll a gazdaság szénája, a többletbevételeknek köszönhetően így volt miből szórni a pénzt. Fico azonban nem gondolt a jövőre, tartalékokat sem halmoztak fel, miközben a gazdaság felett sötét viharfelhők gyülekeznek. Az eddigi dinamikus növekedés ugyanis nagyrészt a külföldi keresletnek volt köszönhető, amihez az alacsonyabb hitelkamatok és a rekord olcsó üzemanyagok járultak hozzá. Az elmúlt hetek fejleményei alapján azonban szinte biztos, hogy az olcsó hitelek és olcsó üzemanyagok időszakának vége, ami a gazdaság teljesítményére is rányomja a bélyegét.

Ficónak így – ha csak nem emeli az adókat – egyre kevesebb pénze marad a baloldali rongyrázásra. Márpedig e nélkül a közeljövőben még többen fordítanak hátat a pártnak. Persze, ma már ennek sem örülhetünk olyan felhőtlenül, mint pár éve lehetett volna, Szlovákiában ugyanis nincs egyetlen olyan mérvadó párt sem, amelyre fenntartások nélkül lehetne szavazni.