Fico, a madame

A hasonlatként kölcsönvett szólás azt volt hivatott szimbolizálni, hogy a komoly válsággal küzdő cseh szociáldemokrata pártnak (ČSSD) nem kellene félnie a jelentős személyi változtatásoktól a megújulás érdekében. Csakhogy Fico – mint oly gyakran – ez esetben is vizet prédikál és bort iszik, hogy a szólásoknál maradjunk. Receptje akkor lenne hiteles, ha ő maga is jelentős személyi változásokat eszközölt volna a Smerben a csökkenő népszerűség és a megyei választásokon elszenvedett kudarcok hatására. A Smerben járási és megyei szinten zajló változások azonban csak kozmetikázásnak tűnnek, szó sincs átfogó személycserékről. A nem az adott régióban élő választók túlnyomó többsége eddig sem ismerte, ezután sem fogja a járási, megyei pártvezéreket.

Ellenben azt látják, hogy Kaliňák és Richter továbbra is miniszter, és ők csak a két legkirívóbb eset, a sor folytatható lenne Žigával, Pellegrinivel vagy akár Lajčákkal. Megannyi korrupciós botrány és harmatgyenge hatékonyság a saját szakterületükön. Az csak a hab a tortán, hogy az autópálya-építéseket eddig alaposan félremenedzserelő Stromček közlekedési államtitkár most Richtert váltva a Smer pártmenedzsereként kamatoztathatja tehetségét.

Folytathatjuk azzal, hogy Fico képletesen szólva az ágyakat sem cserélte le. Vagyis még mindig a Bonapartéban lakik Bašternák albérlőjeként, és minden (hazug) ígérgetés ellenére képtelen onnan kiköltözni. De ha az ágyak alatt munkaeszközöket értünk, akkor sem jobb a helyzet, a Smer továbbra is a szociális demagógia és a nemzeti populizmus elegyével operál, maffiaállami módszerekkel fűszerezve a dolgot.

Csak a tartalom (program) és az ideológia (valódi szociáldemokrácia) hiányzik még mindig, meg annak következetes képviselete.

A legnagyobb poén azonban akkor jön, ha továbbvisszük Fico gondolatmentét. Mert ha a bordély a pártot, a lányok meg a pártpolitikusokat szimbolizálják, akkor bizony a bordélyt vezető öreg madame a pártelnök megfelelője. Aligha véletlen, hogy a legendás szlovák karikaturistának, Shootynak is pont ez ugrott be, egy ilyen rajzzal indította a hetet. Már csak az a kérdés, miért akarja a madame otthagyni a bár megkopott, de az országban még mindig a legnagyobb népszerűségnek örvendő, és ami a legfontosabb, a legjövedelmezőbb intézményt. És miért szivárogtatta ki, hogy elmenne alkotmánybírónak – amit aztán később cáfolt.

Talán egyszer megtudjuk, de azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy Ficónak semmi keresnivalója az Alkotmánybíróságon, különösen nem annak élén. Először is azért, mert egy volt kommunista párttag ne legyen egy demokratikus ország törvényes működése felett őrködő testületének a feje. Másodszor is azért, mert egy pártpolitikus, pártvezér, többszöri miniszterelnök ne legyen alkotmánybíró. Kormányfőnk legújabb kedvenc mantrájára utalva feltehetjük a kérdést, az uniós maghoz tartozhat-e az az ország, ahol a háromszoros miniszterelnökből alkotmánybíró lehet? Harmadszor: ne tapossuk már le a hatalmi ágak megosztásának elvét, a bírói hatalom legyen végre tényleg független a politikától. Vagy normális az, hogy a kormányfő először köztársasági elnöknek jelentkezik be, majd miután ez nem sikerül, akkor alkotmánybíró lenne? Már csak az hiányzik, hogy ha ez is meghiúsul, a nemzeti bank élére pályázzon… Negyedszer, a Fico-kormányok által elfogadott rengeteg alkotmánysértő törvény meg a már említett maffiállami praktikák is diszkvalifikálják Ficót. És végül az alkotmányjog területén meglévő – vagy inkább hiányzó – szakértelme és tudományos tevékenysége is újabb kizáró ok.

Hogy rövidre zárjuk, a suszter maradjon a kaptafánál, a madame meg a bordélyban, illetve onnan menjen nyugdíjba.