Feltörő érzelmek fogságában

Éppen énekelt a sárgarigó a nagy hársfa tetején, amikor Bandika és Ervin hozzáfogott az ebédhez. Bandika aprította a hagymát meg a szárzellert, Ervin darabolta a húst. Mi volt ez a nagy reccsenés az udvaron? Leszakadt a fa egyik ága? – kérdezte riadtan Bandika. Csak a sárgarigó reccsent egyet – legyintett az ölőkéssel Ervin, és szeletelte tovább a húst. A rigó meg reccsent egyet ismét. Nem ismerek még egy ilyen madarat, hogy kétféleképp tudna énekelni. Fütyül is, meg recseg is – hümmögött Bandika. Talán csak öregapám fadobozos Tesla rádiója tudott ilyet produkálni, az viszont ritkán repült – tette hozzá. Ervin a húsra figyelt, nehogy túl apróra vágja, hiszen burgundi marha volt a cél. Aztán Bandika kérdésére megerősítette, hogy igen, a sárgarigó bizony nagyon sokoldalú madár.
Ugyanakkor sok oldalából igen ritkán hajlandó megmutatni egyet-egyet, hiszen május-júniusban láthatjuk néha egy rövid időre, de az év többi részében nem igazán mutatkozik. Viszont a szakirodalom nyugtalan, verekedős madárként ismeri.

Bandika szerint azért recseg és verekedik, mert így próbálja lenyugtatni feltörő érzelmeit. Ervin kiöntötte a húsdarabokat egy konyharuhára, és gondosan szárazra törölte őket. A szalonnazsír már a serpenyőben sercegett, egyenként pakolta őket bele, gondosan ügyelve a szeletek közti távolságra. Így kap kérget minden egyes darab, és így záródnak be a szeletekbe a hús nedvei. Bandika közben beengedte a postást, aki autóval jött, és egy nagyobbacska csomagot hozott Ervinnek. A készülő ebéd illatait érezve megkérdezte, megállhat-e egy adagra, ha befejezte a faluban a kézbesítést.

Mint mondta, pénzt is hajlandó fizetni érte, hiszen a környéken már mindegyik restit kipróbálta, unja is őket rettenetesen. Ervin viszont felvilágosította, hogy a marha csak holnapra készül el, hiszen öntvénylábasban bekerül a sütőbe, a létező leglassabb tűzön estig puhulgat, és a holnap déli újramelegítésnél nyeri el végső formáját. Meg is egyeztek, hogy akkor holnap délre jöhet, a postás valahogy mégsem bírta abbahagyni a beszélgetést. Nem fél, hogy ellopják vagy feltörik az autóját? – próbálta távozásra inspirálni Bandika. Mire a postás elmondta, hogy most olvasta a legfrissebb statisztikákat, amelyek szerint az elmúlt hónapokban Szlovákiában sokkal kevesebb autólopást regisztráltak, mint előtte. Megnőtt viszont az autófeltörések száma. Vagyis nem lopnak, csak törnek, mondta a postás, de hozzá is tette, hogy az ő autóját képtelenek lennének feltörni, ezért efelől nagyon nyugodt. A fiúk meg is kérdezték, mi a nagy trükk, mire a postás elárulta, hogy sosem zárja be. Nyitott autót pedig lehetetlen feltörni – ennyi a trükk. Persze azért a kulcsot nem hagyom benne – tette hozzá, meg azt is, hogy aggódik picikét, ugyanis végre megnyitott a pozsonyi Ikea áruház, ahová egy ideje már hosszú listával készül, de munkájából fakadóan csak szombaton tud menni, akkor meg biztosan sokan lesznek.

A szerző a Vasárnap munkatársa