Felesleges adófék

A Sme rodina sikeresen kihasználta, hogy szükség volt rá az igazságszolgáltatás reformjához, és szemrebbenés nélkül hozzáragasztotta ehhez az alkotmánytörvényhez a nyugdíjrendszer jövőbeni módosításának elveit, melyek főleg Milan Krajniak elképzeléseit tükrözik. Ezen felbátorodva az SaS is ilyesmire készül, és az adósságfék megváltoztatásáról szóló alkotmánytörvénybe be akarja csempészni az adófék fogalmát. A liberálisok képviselői tudják, hogy erős lapjaik vannak, nélkülük a kormány nem tudja véghezvinni az adósságfék szükséges változásait.

Az SaS politikai DNS-ének a gazdasági liberalizmus mindig is alapvető eleme volt, ezért nem meglepő, hogy éppen ez a párt hozakodott elő az adóbevételek felső határának bevezetésével. Richard Sulík pártja mindig is a „kevesebb állam” mellett kardoskodott, és ebbe teljesen beleillik az adóterhek limitálása, a GDP-hez mérve. Első hallásra az ötlet sokak számára szimpatikus, hiszen mindannyiunknál eljön az a pillanat, amikor úgy érezzük, túl sok adót fizetünk, és az állam újabb és újabb adóemelésekkel áll elő. Ez az érzés nem is alaptalan, az elmúlt években, a Smer-kormányok alatt folyamatosan nőttek az adóterhek. Ha költségvetési konszolidációra volt szükség, ez jellemzően az állami bevételek növelésével történt.

Nem mindegy azonban, hogy mikor és milyen formában vezetnénk be az adóféket. Az SaS politikusai a GDP 40 százalékát tartják az adóterhek megfelelő felső határának, és úgy tűnik, ehhez a határhoz erősen ragaszkodnak. 2019-ben az állam bevételei a GDP 41,4 százalékát tették ki, ami azt jelenti, hogy az adófék bevezetése után az adóbevételek csökkenése miatt az állami kiadások azonnali csökkentésére lesz szükség. Az SaS szakértői szerint ez könnyedén megoldható ezek effektivitásának növelésével, de erről a közgazdászok nagy része nincs igazán meggyőződve. Ezen felül a szlovák gazdaság jelenlegi helyzete sem tűnik igazán alkalmasnak arra, hogy az állami kiadásokat korlátozzák. Az elkövetkező néhány évben a Covid-19-válság miatt több sebből vérző gazdaság élénkítésére lesz szükség, és ezt egy esetleges adófék tovább bonyolítaná.

Az adóféket az SaS gyakran hasonlítja az adósságfékhez, ezért is kardoskodik a két dolog alkotmányos összekapcsolása mellett. A két fogalom között azonban van egy nagy különbség, amire már a Költségvetési Tanács is rámutatott. Az adósságfék önmagában ideológiamentes, azaz nem szabja meg, hogy a kormányok milyen formában tartják kordában az államadósságot. Baloldali kormányok valószínűleg az adók növelését fogják inkább preferálni, míg a jobboldaliak az alacsonyabb állami kiadásokat. Ennek köszönhetően az adósságfék kérdésében nagyobb gond nélkül sikerült összpárti egyetértést elérni. Ezzel szemben az adófék egyértelműen a liberális gazdaságpolitikához köthető, ezért ebben a témában az összpárti egyetértés teljesen kizárt. A kormánykoalíciónak ugyan elegendő szavazata van, de az egyeztetés nélküli adófék után rossz szájíz maradna.

Most viszont az adófék nem tartozik azok közé a kérdések közé, melyek meghatároznák Szlovákia gazdasági jövőjét. Fenntartható gazdasági növekedésre van sürgősen szükség. Ha ez sikerülne, a növekedés segít kordában tartani a GDP-hez mért államadósságot is, és az adók mértékének kérdése kevésbé lesz égető. Ezért hasznosabb lenne a gazdaságpolitikai erőfeszítéseket a gazdaság modernizálására irányítani, mert csak egy modern gazdaság tud a jövőben dinamikus gazdasági növekedést elérni.