Felénk tart a legnagyobb napkitörés

Bolygónkat ezekben az órákban is heves részecskesugárzás bombázza, amely az október 28-án lezajlott óriási napkitörésből származik. Kedvező időjárás esetén ma éjjel minden korábbinál nagyobb esélyünk van a sarki fény megpillantására.

Központi csillagunk folytatja októberi tűzijátékát. A két hatalmas napfoltcsoportról és a sorozatos kitörésekről eddig is beszámoltunk, október 28-án hazai idő szerint 12 óra körül azonban valóban látványos "show" zajlott a 486-os számú, Jupiter-méretű napfoltcsoport felett. Minden idők egyik legnagyobb napkitörése következett be, amely ún. koronakitörésben folytatódva nagyenergiájú protonok áradatát zúdította az űrbe - méghozzá pontosan bolygónk felé, megnövelve a Napból folyamatosan kiáramló töltött részecskék, a napszél intenzitását. Az előző napok kisebb kitörései még nem találtak ennyire "célba", de már apróbb zavarokat okoztak a rádióösszeköttetésekben és a navigációs rendszerekben.

Az erre szolgáló skálán a kitörés erőssége elérte a 17,2-es értéket, szemben a "szokásos" 4-5-ös, már erősnek tartott kitörésekkel. Ez volt az utóbbi 30 év legnagyobb napkitörése, és a harmadik legnagyobb, amit valaha is észleltek a csillagászok. A SOHO napkutató űrszonda több éves működése során pedig ez volt a második legnagyobb észlelt napkitörés. Az űrszonda két műszere is felfüggesztette működését, hogy megóvja magát a károsodástól.

A kitörés mintegy 2000 km/s-os sebességgel száguldó anyaga ma (október 29-én) reggel, hazai idő szerint fél 8 körül érkezett meg mágneses pajzzsal védett bolygónkhoz (lásd a cikk második részében), és erős, jelenleg is tartó ún. geomágneses vihart váltott ki. A vihar mintegy 24 óráig tart, és valószínűleg eléri a maximális, 5-ös erősséget. Világszerte zavarok várhatók a rádiózásban, a műholdak működésében és az áramszolgáltatásban.

Máris számos helyről jelentettek sarki fényt, így például olyan alacsony földrajzi szélességekről, mint Kalifornia. Kedvező időjárás esetén ma éjjel minden korábbinál nagyobb esélyünk van a sarki fény megpillantására. Tipp: éjfél körül északi irányban kell észlelni a jelenséget.

A napszél a Nap koronájából kilépő, elektromosan töltött részecskék áramlata. Majdnem teljesen elektronokból és protonokból áll. Átlagos sebessége 400-500 km/s. A zilált szerkezetű koronából az ún. koronalyukakon keresztül lép ki, amelyek nyitott mágneses mezejű képződmények.

A Nap a napszél miatt több mint 1 millió tonna anyagot veszít másodpercenként, amely elhanyagolható veszteség a Nap tömegéhez viszonyítva. Nagy napkitörések esetén a napszél intenzitása és sebessége is megnövekedhet.

Bolygónkat a káros sugárzások és a napszél ellen légköri pajzsok (pl. ózonréteg) és mágneses mező védi. A napszél száguldó részecskéitől az utóbbi véd meg bennünket. A töltött részecskéket az erővonalak mentén kitéríti, így azok elkerülik a földfelszínt. A napszél részecskéi a pólusok felett férkőznek hozzánk legközelebb, itt ugyanis ún. hasadékok találhatók a mágneses mezőben. Ezek mentén a részecskék behatolnak a Föld légkörébe, és gerjesztik az ott lévő atomokat és molekulákat. Ez a folyamat okozza a sarki fény jelenségét (az északi félgömbön: északi fény, aurora borealis).

Napkitörések alkalmával a Napból kidobódott protonok és elektronok száma nagymértékben megnövekszik. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a napszél hevessége fokozódik, aminek több földi hatása is van.

A sarki fény gyakrabban villan fel. Mágneses viharok keletkeznek a Föld légkörében, amelyek károsan érintik a számítógéphálózatok és távközlési rendszerek működését. Zavarok jönnek létre a rövidhullámú rádióösszeköttetésekben. A protonok miatt felszökik a szívinfarktusok száma. Az időjárás is változékonyabbra fordul.