Fájdalmas költségvetési ébredés

Nem meglepő ezért, hogy a politikai pártok nagy része inkább arra koncentrál, milyen további szociális juttatásokat javasol a lakosság egyes csoportjainak. A kínálat ezen a téren széles, belefér a megnövelt tizenharmadik nyugdíj, a jelzálogkölcsönök állami támogatása, az élelmiszerár-támogatás vagy a vállalati szféra támogatása. A további osztogatást ígérő politikai pártok azonban sem magukkal, sem potenciális szavazóikkal nem őszinték. A költségvetés jelenlegi helyzetét tekintve ugyanis több mint világos, hogy az elkövetkező évek a költségvetési hiány csökkentéséről fognak szólni, ezért az osztogatást gyorsan el kell felejteni.

A Költségvetési Tanács múlt héten közzétett elemzése komor képet fest arról, mi vár a következő szlovák kormányra. Ebben az évben a szlovák költségvetés hiánya várhatóan eléri a GDP 5,7 százalékát, és költségvetési konszolidáció nélkül a hiány az elkövetkező négy évben is az 5 százalékos határ körül fog mozogni. Ez az állami adósságállomány folyamatos növekedéséhez vezet, ami 2027-re elérheti a GDP 65 százalékát. Ez magasan meghaladja az alkotmányos adósságfék minden határát, ezért a költségvetési konszolidáció elhalasztása legkésőbb 2026-ban nehéz pénzügyi és politikai helyzetbe hozná az aktuális szlovák kormányt. A költségvetési konszolidáció elhalasztását valószínűleg az Európai Bizottság sem nézné jó szemmel, hiszen a szlovák államadósság már 2025-ben meghaladná a maastrichti kritériumokban lefektetett határokat. Ez persze egy sor másik uniós tagállamra is igaz, de kis gazdaságként a pénzügypiaci befektetők másképpen tekintenek a szlovák államadósságra, mint a nagyobb nyugat-európai államok államadóságára.

A szeptemberi parlamenti választás után felálló szlovák kormányra ezért nagyon kényes gazdaságpolitikai helyzet vár. Az elkövetkező néhány évben körülbelül 5 milliárd euróval kell a költségvetési hiányt csökkenteni úgy, hogy eközben a szlovák gazdaság ne süllyedjen recesszióba. Hogy ez mennyire nem lesz egyszerű, azt jól mutatják a szlovák pénzügyminisztérium elemzőinek számításai, melyek szerint egy óvatlan költségvetési konszolidáció a szlovák GDP 6 százalékának az elvesztésével járna, ami mintegy 200 ezer munkahely megszűnését jelentené. A pénzügyminisztérium elemzői ezért a múltbeli példák alapján arra jutottak, hogy a gazdaság számára legkevésbé káros költségvetési konszolidáció modellje elsősorban az állami kiadások csökkentésére koncentrálna. Ezt elsősorban az állam effektívebb működésével lehet elérni, de a pénzügyminisztérium elemzői rámutattak arra, hogy szükséges lesz egyes szociális juttatások folyósításának újragondolása is.

Ezzel a ponttal az elemzők politikailag nagyon ingoványos talajra tévedtek, a kampánymódban működő politikai pártok döntő része nem utasította el a szociális juttatások esetleges csökkenését. Bárki alakít is azonban kormányt a választás után, előbb vagy utóbb szembe kell néznie a kényes költségvetési helyzettel. A bankokból és a szabályozott piacon tevékenykedő vállalatokból ugyan rövid távon ki lehet sajtolni bizonyos többlet-adóbevételt, de a túlzott adóztatás elveszi a vállalatok befektetési kedvét, ami végül ismét a gazdasági növekedés lassulásához vezet. A költségvetési kiadások csökkentése ezért elkerülhetetlen, és ebből a szociális juttatások sem maradhatnak ki. Az államadósság ugyan egy ideig fenntarthatatlanul is növekedhet, de azt, ahogy Görögország is megtapasztalta, a pénzügypiaci befektetők egy napon benyújtják a költségvetési számlát.