Fábry is „beszólt” Orbán Viktornak

Orbán Viktor tusnádfürdői fajvédő beszéde és a még ennél is kínosabb bécsi magyarázkodása, amellyel megpróbálta szalonképessé tenni az ízig-vérig rasszista hőzöngését, lassan kezd feledésbe merülni, elsodorják a „fontosabb” politikai események. A történelem azonban arra tanít, hogy nem szabadna elkövetnünk ezt a hibát.

Augusztus 10-én lesz Fábry Zoltán születésének 125. évfordulója. A következetesen antifasiszta, felvidéki magyar író saját bőrén tapasztalta meg a fasiszta és a kommunista rendszer embertelenségét, de a felvidéki magyarság második világháború utáni kálváriáját is, írásaiban kőkemény kritikával illetve korának visszásságait. Márai Sándorhoz hasonló zsenialitása abban rejlik, hogy a múlt század közepe táján keletkezett írásai semmit sem veszítettek az aktualitásukból, amihez persze nem kis mértékben járul hozzá az is, hogy korunk egyes politikai történései kezdenek kísértetiesen hasonlítani a második világháború kitörését megelőzőkre.

Mindezt figyelembe véve, az sem csoda, hogy Orbán Viktor múlt heti kínos bécsi magyarázkodását követően, azonnal Fábry egy 1938-as, Magyar Napban megjelent írása jutott eszembe. Az „elrajzolt” térkép címmel megjelent írás apropóját a Die Woche egy „ballépése” adta. Ugyanis a német folyóirat 1938 tavaszán olyan térképet tett közzé, amelyen Magyarország nyugati fele, Budapesttel együtt a náci Németországhoz tartozott. A hivatalos német körök persze azonnal visszakoztak, sajnálatos „elrajzolással” magyarázva Magyarország „bekebelezését”. „Higgye, aki hiszi. Higgye el, aki nem tudja és nem látja, hogy az egész német fasizmus ilyen elrajzolásokon alapul, ilyen skrupulus nélküli kisajátításokon, melyeket, ha a körülmények úgy kívánják, ünnepélyesen letagad, hogy utána annál következetesebben tényleges céllá vállalja és valósítsa. Ilyen elrajzolás maga az új német biblia is, a Mein Kampf, ez a mindent kikotyogó és épp ezért sajnos eléggé komolyan nem vett pletykakönyv, melynek szentenciáit adandó alkalommal maga a Führer szokta ünnepélyesen megtagadni, hogy aztán az ismert meglepetések útján pontosan a letagadott, az elrajzolt irányelveket és célokat valósítsa meg” – írja Fábry.

Mit ajánlott a felvidéki magyar író kortársainak a második világháború kitörésének az előestéjén? Szerinte a nácizmus tényleges igazságát mindig és mindenütt a fent jelzett „elrajzolások” adják. „Aki ezekhez tartja magát, nem csalódhat, aki ezeket az elszólásokat fogadja el alapokmánynak, azt nem érheti meglepetés. Aki azonban tudja, hogy a német fasizmus lényege ez az elrajzolás, ez a tekintet nélküli falánkság, mégsem tesz ellene semmit, ehelyett megelégszik önmegnyugtatón a hivatalos magyarázattal, az ünnepélyes kijelentéssel, az védtelenül kiszolgáltatta magát a legmohóbb imperializmusnak. Mint Magyarország a német fasizmusnak...” – figyelmeztetett Fábry 1938-ban. A sorai azonban ma is változatlanul megjelenhetnének bármelyik magyar lap vélemény rovatában, hiszen semmit sem veszítettek az aktualitásukból. A kérdés már csak az, hogy ezúttal tanulunk-e belőlük, vagy elkövetjük ugyanazt a hibát, mint Fábry kortársai 1938-ban?