Ezt KAPjuk

A nagy nyugat-európai országok nem hajlandók lemondani előnyeikről, és ha az új tagországok nem lépnek fel egységesen, az igazságtalan támogatási rendszer akár 2028-ig is fennmaradhat.

Szlovákia, a többi új uniós tagállammal egyetemben a csatlakozása óta hátrányban van a régi tagországokkal szemben, mert azok jóval nagyobb agrárdotációkat kapnak. Emiatt a szlovákiai gazdák és élelmiszergyártók képtelenek olyan kedvező árakat kínálni, mint a nyugatiak, vagyis a fogyasztók kegyeiért folytatott versenyben rendre alulmaradnak. Mindez természetesen az egész ágazatra rányomja a bélyegét, így nem csoda, hogy míg 1989 előtt Szlovákia önellátó volt például sertéshúsból, mára a hazai termelők a kereslet felét sem képesek kielégíteni. A korábban olyan virágzó ágazatokat, mint a cukoripar, szinte teljesen leépítettek. Szlovákia 2004-es uniós csatlakozása óta emiatt csak a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban több mint 30 ezer ember vesztette el munkáját, és akkor még nem beszéltünk ennek hatásáról a többi ágazatra, hiszen minden egyes élelmiszer-ipari munkahelyhez további 8 kötődik egyéb ágazatokból. Az élelmiszer-ipari cégek döntő többsége ugyanakkor kisvállalkozás, és az egyébként magas munkanélküliséggel küszködő vidéki régiókban biztosít néhány állást. Ezeket a vidékeket pedig a nagy külföldi befektetők széles ívben elkerülik.  A mezőgazdaság gondjaiért persze nem kizárólag az igazságtalan uniós támogatáspolitika a felelős. A Fico-kormány ugyanis, ahelyett hogy segítene a rendkívül nehéz, faggyal és aszállyal tarkított évet maga mögött tudó ágazaton, a jövő évi állami költségvetésből az ideinél kevesebbet folyósít a gazdáknak. Az uniós támogatások és a rájuk kötődő hazai társfinanszírozás összege az elkövetkező évben csaknem 13 százalékkal marad el az ideitől, csodákat így az elkövetkező időszakban se várhatunk. Nagyot téved, aki azt gondolja, hogy őt mindez nem érinti, hiszen az ágazat problémái az élelmiszerárakon is meglátszanak. Nem kell sokáig várni a további áremelkedésekre.