Ezért adósodunk el

Szlovákia történelmi csúcsokat döntöget az államadósság tekintetében, és az unión belül a leggyorsabban eladósodók közé tartozik. Ezért talán nem árt egy pillantást vetni a fő okokra. Az első helyen a társadalom elöregedéséhez kapcsolódó, növekvő közkiadásokat találjuk, nemcsak a nyugdíjrendszerben, hanem az egészségügyben is. Már jelenleg is kevesebb mint két járulékfizető jut egy nyugdíjasra, ez az arány folyamatosan romlik, a nyugdíjakra a befizetett járulékokból már most sincs fedezet. Mit tesz ezen a területen a kormány? Rettegve halasztgatja a szükséges intézkedéseket (nyugdíjemelések mérséklése, korhatáremelés), szétveri a hosszú távon a fenntarthatóságot segítő második nyugdíjpillért, és féltve őrzi az általa bevezetett és mindvégig hitelből finanszírozott karácsonyi 13-ik juttatást (amit a jobboldali kormány sem mert megszüntetni). Hasonlóan fenntarthatatlan alrendszer az állami szociális segélyezésé, de itt se nagyon látni komoly elszántságot a segélyek jelentős megnyirbálására. Ez idáig csak a szavak szintjén sikerült, bár már ez is több, mint a nyugdíjrendszert övező hallgatás. Mindkét terület közös jellemzője, hogy túl sok potenciális választót (együtt három milliónál is többet) érint közvetlenül, ezért a politikusok általában, a Fico-féle populisták meg különösen rettegnek tőle, mint ördög a szentelt víztől. Inkább győz az „eddig is működgetett valahogy, a legközelebbi választásokig még talán nem omlik össze“ logika. Aztán itt van a szponzorok esete, akik piócaként tapadnak a közbeszerzésekre, fejős tehénnek tekintve a közszférát, de valahogy vissza kell fizetni a fekete kampánypénzeket, meg helyzetbe kell hozni a haverokat. Itt nem a társadalmi ellenálláson bukik a dolog, még sincs jele a változásnak. Az idáig egyedül hatékony eszközöket (privatizáció, transzparencia) a Smer nem alkalmazza, sőt újra egyre több a manipuláltnak tűnő pályázat, miközben a kirobbant botrányok (a Gorillától a katonai titkosszolgálatokig) eltusolásáért mindent megtesznek. Végül az eurózóna mentőcsomagjaiba pumpált százmilliók (alaptőke, garanciák) miatt sincs ellenkezés, a nagyszájú Fico uniós ügyekben kezes bárányként viselkedik. A második Fico-kormány halasztgatja a 2014-es költségvetés benyújtását és főleg titkolja, mivel tömi be a büdzsén tátongó milliárdos lyukat. De közeleg az igazság órája, és nyilvánvaló, hogy Ficónak, mint kormányfőnek két lehetősége maradt: valamelyik sérthetetlen szent tehénre kezet kell emelni, vagy le kell mondani a konszolidációról. De Ficónak, mint politikusnak van egy harmadik opciója is: csak nem omlik össze az egész a 2014-es elnökválasztásig…  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója