<p>A kormánybiztosi hivatalt vezető hölgy szerint a jelenlegi kisebbségi támogatási rendszer jó. A kulturális tárca meg azt mondja, úgy kell nektek, minek tette át a kisebbségi agendát a Radičová-kabinet a kormányhivatalhoz.</p>
Ez a rendszer márpedig rossz
A kulturális tárca véleményét hagyjuk. Nem harcol olyan területért, amely újabb problémákat jelentene, oldja csak meg a kormányhivatal, egy gonddal kevesebb. A kormánybiztosi hivatal viszont olyan dolgot nevez jónak, ami nem jó. Egyszerűbben már nem fogalmazhatjuk meg: a rendszer rossz.
Rossz, mert a pénz nem garantált. Vagy van, vagy nincs, de a „van” és a „nincs” kritériumai sehol. S ha van pénz, az elosztás nem jó. Tegyük hozzá, eleve nem is lehet jó, hiszen ugyanaz a bizottság osztja minden kisebbség pénzét, egy és ugyanazon hivatalnoki gárda kezeli, s egy és ugyanazon hivatalvezető – tehát alapvetően adminisztratív főnök – hagyja jóvá. Holott a honi kisebbségek közt zongorázhatók a különbségek, lélekszám, identitás minősége, intézményes igények vagy a területhez fűződő viszony alapján. A rendszer hosszú távú projektek finanszírozására alkalmatlan, a pénz pedig kevés.
Ezzel szemben a jó kultúrafinanszírozás kiszámítható, intézményesített, az intézményeknek garantált költségvetésük van, a keret és az összeg alkalmas az elit kultúra ápolására, és alapvetően nem kényszerít rá senkit, hogy alaptevékenységre kelljen évente pályáznia. A jó kultúrafinanszírozás nem mossa össze a falunapot a drámával, a nyári egyetemet a részeges bulizással, az agrárwellneszt a vidéki értékek megőrzésével, az etnobizniszt egy működő intézménnyel. Nem keveri össze a kisebbségi sajtót a szervezetek hírmondóival és a háromfős civil társulást a százezres mozgalommal.
Az előbb leírt, általánosnak is nevezhető kritériumok egyikét sem teljesíti maradéktalanul a jelenlegi rendszer. Hozzátesszük: egyik sem fogja, csak nem mindegy, milyen messze van a jótól a létező. Ha igyekszik jó lenni, de objektív okok miatt vannak hiányosságai, az más, mint ha alapjában véve rosszul van beállítva.
Vissza a kormányhivatalhoz: a kisebbségi agenda anno azért került oda, mert a kormányzati cél az volt, hogy kisebbségi ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettesi hivatal jöjjön létre. Igaz, Rudolf Chmel idején sem épült ki, de kérem, az csak másfél év volt. Jelen fölállásban a kultúratámogatásnak a kormányhivatalban semmi keresnivalója, rendszeridegen és ezért rosszul kezelt. Ha ilyen marad a kormányzati struktúra, akkor az egész agendának a kulturális tárcánál a helye. Vagy legalább egy tárca nélküli miniszternél. De ne én oktassam ki a kormányhivatalnokokat a kormányzati struktúrákról.
Ami pedig a jelen rendszert illeti, az nem azért rossz, mert nem volna hozzáértés. Azért rossz, mert ha egy kicsit is reprezentatív és igazságos akar lenni, nem nélkülözheti az önkormányzatiság alapvető ismérveit. S itt abba is hagyhatjuk, mert a kisebbségi önkormányzatiság a regnáló hatalomnál a Belzebub maga, s amíg így lesz, addig az a mondat, mely szerint „a jelenlegi rendszer jó”, semmiféle tartalommal nem bír.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.