Évnyitóra

Nem irigylem a mai gyerekeket. Olyan világba születtek, ahol a környezettel együtt az emberi társadalom is kezd szétesni. A legtöbbjük születésük óta szervezetük számára egzotikus vegyszereknek van kitéve, és ha ez nem lenne önmagában elég stresszelő tényező, mellé jönnek még a gazdasági bizonytalanságok, a középosztály leépülése, valamint a háborúk és a klímakatasztrófa okozta szorongások.

A gyerekek nem hülyék. Sokan látják közülük, hogy a felnőttek kudarcot vallottak. Hogy azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy biztonságos környezetet hozzanak létre számukra, ahol mindig jóllakva, aggodalmak nélkül tudjanak játszva tanulni és tanulva játszani, kíváncsiságukat kiélni és az univerzum titkait megfejteni, kreativitásukat szabadon engedni, alkotni, sportolni, nem gondolnak rájuk és jólétükre, a jövőjükre meg már egyáltalán. A gyerekeket a populista politika korszakában csak fegyverként vetik be a nagy „családbarát” pártok. Csak magzatstádiumban ér az életük valamit, amint megszülettek, nem foglalkoznak velük. Meg kell születni, hogy a nemzet túléljen, de azon már nem gondolkoznak el a politikusok (és gyakran a szülők sem), hogy a világ, amibe beleszületnek, az egyre alkalmatlanabb a túlélésre. És ahogy elnézem az itthoni és külföldi pártokat, többségüket nem is érdekli ez a tény, de a választóikat sem.

És azokat érdekli a legkevésbé, akik a leghangosabban hirdetik a család, a gyerek fontosságát.

Képzeljük csak el, hogy most mi ülnénk az iskolában. Nekünk kéne azon gondolkodnunk, hogy mik akarunk lenni. Arra motiválni magunkat, hogy örömmel bújjuk a könyveket, miközben a bolygó ég és egyszerre el van árasztva, és ezrek halnak meg naponta a világ minden részén háborúkban és fegyveres erőszakban. Hogy éreznénk magunkat, amikor szüleink, nagyszüleink arra buzdítanának, hogy tanuljunk, hogy okosak legyünk, és legyen belőlünk orvos, tanár vagy kutató, miközben látjuk, hogy a tanárok az iskolarendszer ramaty állapotától és alulpénzelésétől ki vannak égve és boldogtalanok, az orvosokra pedig úgysem hallgat senki, még ha halálos betegségek terjednek, akkor sem, és a klímakatasztrófára figyelmeztető kutatókat is elhallgattatják, mert minden, ami történik, csak egypár ember nyereségének érdekében történik?

Az az érv, hogy háborúk és betegségek mindig is voltak, és a világ sosem volt igazságos, úgyhogy a gyerekek legyenek szívesek összeszedni magukat, hisz régen minden rosszabb volt, nem állja meg helyét. Miért? Azért, mert egy olyan globális, egzisztenciális válság, mint a klímakatasztrófa és életet adó környezetünk degradációja keverve a nukleáris megsemmisülés veszélyeivel, eddig ilyen formában az emberiséget még sosem fenyegette. Ráadásul a rombolás tudatosan történik, a pénz és a hatalom érdekében.

Nekünk, a civil társadalom felnőtt egyedeinek kutya kötelességünk, hogy tetteinkkel és a demokratikus intézmények által biztosított lehetőségeinket és jogainkat felhasználva élhető és békés, inspiratív jövőperspektívát biztosító körülményeket hozzunk létre, amelyben a gyerekek olyan oktatásban és szabadidőtöltési lehetőségekben részesülnek, amelyek által olyan felnőttekké válnak, akik majd saját utódaiknak is egy inspiráló jövőperspektívát biztosító világot fognak létrehozni. Ha tényleg túlélni akarunk, akkor ne csak nacionalista ideálokra támaszkodjunk, mert a mai korban az már egyszerűen nem fenntartható túlélési stratégia az ember számára! Csakis úgy tudjuk ezt az amúgy is erősen globalizált civilizációt megmenteni, ha fellépünk a következő szintre, és egy emberiségként fogunk tekinteni magunkra, ökoszisztémánk globális degradációját csakis globálisan gondolkodó fajként fogjuk megoldani.

Mutassuk meg a fiatal nemzedéknek, hogy akarjuk, hogy legyen jövő! A szeptemberi választáson, de a választás után is! Egy gondolkodó társadalom csodákra képes.