Évértékelő

A dopaminfüggő fogyasztóknak kapitalizmusként eladott oligarchiában egy és csakis egy dolog a lényeges: a felső 1% nyereségei. És azoknak a nyereségeknek évről évre növekedniük kell, ha esik, ha szakad. Hogy ezt elérjék, az utolsó centet is ki kell facsarniuk a fogyasztókból. Ezt persze akkor is el kell érni, amikor egyik globális válságból csúszunk át a másikba. Sőt, minél több és komolyabb a válság, annál nagyobb hasznot várhatnak. Ebben az évben pedig rekordokat döntöttek a nagy társaságok nyereségei.

Oroszország ukrajnai inváziója szinte minden ágazatot megajándékozott, de főleg a fegyvergyártókat, az olaj- és gázcégeket, valamint a mezőgazdasági szektort.

Európa függősége az olcsó orosz gáztól és olajtól köztudott volt az invázió előtt is. De csakúgy, mint egy heroinfüggő, akinek van egy gyanús, de jutányos dílerje, aki ráadásul mindig időben kézbesíti a destruktív árut, az Európai Unió használói örömmel utalták át az eurókat Putyin rezsimjének, mert az olcsó gáz és olaj segítségével az öreg kontinens oligarchái termelni tudtak valamit, ami még jobb, mint a heroin: pénzt. Amikor már tudvalévő volt, hogy a kihalt dinoszauruszokból eredő organikus anyag égetésével a saját kihalásunkat sürgetjük, gazdaságukat az utóbbi évtizedekben minden intelem ellenére nemhogy függetlenítették volna a fosszilis nyersanyagoktól, de még jobban függőbbé tették a földgáz, az olaj és a szén égetése által generált olcsó, piszkos, környezetszennyező energiától. A háború elindulásával és a gázvezetékek leállásával már nem érkezett túl sok szer a dílertől, így az EU azt tette, amit minden jó függő tesz: gyorsan alternatív forrást keresett. Alternatív forrás természetesen akadt, de azoktól a szer már jócskán drágább volt. De nincs más választás, ha egyszer az otthonok kifűtése és az ipari termelés a fosszilisoktól függ, akkor meg kell venni drágán. És ha az EU megveszi drágán, akkor miért is adnák el a cégek másoknak?! Így generált az EU egy további energetikai válságot a szegény országoknak, mert azoknak már nem jutottak energiahordozók. Az infláció és a magas energiaárak térdre kényszerítették a fogyasztókat, és akármennyire próbálták az egyes tagállamok az adófizetők pénzével lejjebb nyomni az árakat, azok magasak maradtak. A cégek pedig óriási nyereségeket generáltak. És amikor az EU vette a bátorságot, hogy na jól van akkor, ezt a háború által szerzett különleges profitot különlegesen meg is adóztatjuk, jöttek is a perek, mint ahogy azt az ExxonMobil esete mutatja.

A magas energiaárak pedig megnövelték a vegyi termékek előállítási árát, tehát a műtrágyákét is. Ez aztán kihatott az élelmiszerárakra. De az, hogy a közértből kijövet egyre kevesebb termék kerül a tasakba, nemcsak emiatt van, hanem az élelmiszeripar kapzsisága miatt is. Az extra költségekre és az inflációra kibeszélve ráraktak még egy lapáttal az árakra, és így értek el 70 éve nem látott nyereségeket a multinacionális társaságok. A szabadpiac majd szabályozza önmagát? Biztos, hogy nem, ha egy maréknyi multi termeli a globális élelmiszer nagyját.

A fegyveripar nyereségei pedig mutatják az emberiség tragédiáját. Ukrajna az orosz imperializmus áldozatává vált. De a globális fegyveripar nyereségei nem csak ebből a konfliktusból származnak, hisz világszerte zajlanak egyre véresebb fegyveres konfliktusok, amiből a három uralkodó birodalom: az USA, Oroszország és Kína fegyvergyártói húznak hasznot. Ez nem azt jelenti, hogy ne támogassuk fegyverekkel az ukránokat. Csak tudatosítsuk, hogy mi folyik körülöttünk! Ezt csak a civil társadalom masszív felkelése tudná megfékezni. De erre valószínűleg nem vagyunk képesek.

2022 nem volt jó év az emberiség számára. Ismét bebizonyosodott, hogy a legjobb biznisz a halál biznisze. Továbbra is emberek, állatok és az egész ökoszisztéma halálából ered az 1% vagyona.