Európa erősebb a kvótarendszer nélkül

A Foreign Policy minapi beszámolója egyértelmű választ próbál adni a kérdésre: „Európa ma egy valódi szuperhatalom, és valószínűleg az is marad a következő évtizedekre”. Ezt az elemzői magabiztosságot a lap alapvetően arra alapozza, hogy az USA és Kína gazdasági, politikai, illetve katonai erejét veti össze az unióéval, úgy számolva, mintha az EU egyetlen ország lenne.

Az elemzés, ahogy sok hasonló szakértői megnyilvánulás, egy egységes Európa mellett tesz hitet, és ebben nagyon sok igazság van: Európa széttagoltsága komoly energia- és befolyásveszteség a kontinens számára. A cél tehát az lenne, hogy az Európai Unió 27 tagállama egy okos összjátékkal maximalizálja a kontinens képességeit mind gazdasági, katonai vagy biztonsági téren.

A kvótarendszer ennek viszont éppen ellentmond. A minap került nyilvánosságra Európa biztonsági térképe, ami azt mutatja, hogy az egyes országok mennyire számítanak terrorveszélyes övezetnek. Ezen a térképen Közép-Európa meglehetősen halvány színekkel van jelölve, azaz kifejezetten alacsony a terrorveszélynek való kitettség. Mit tenne ehhez hozzá a kvótarendszer? Javítaná-e összességében Európa erejét?

A válasz az, hogy a kvótarendszer nem tenne hozzá a páneurópai biztonsági helyzet javulásához, sőt ellenkezőleg, rontana azon. Hiszen a nyugati országok biztonsági helyzete ettől nem javulna érdemlegesen, a közép-európai helyzet viszont romolna. Összességében tehát Európa – ha a Foreign Policy logikáját követjük – veszít ezen.

Az elemzésnek abban több mint igaza van, hogy Európa valóban iszonyú sokat nyerhet a széttagolt erők és kapacitások összehangolását célzó ügyes játékkal. Ilyen ügyes „politikai játék” eredménye a roamingtarifák eltörlése, az Erasmus-program, a szabad munkavállalás, a határok eltörlése ésatöbbi – szerencsére egy meglehetősen hosszú listát lehet összeállítani az európai országok összjátékának pozitív hozadékából. A kvótarendszer viszont nem tartozik ezek közé, az Európa összértékén ront. Emiatt sokkal inkább tekinthető az állami önzőség megnyilvánulásának – amit egy nyilvánvaló pánikhelyzet, a migrációs krízis váltott ki –, mint a sokat hangoztatott európai politikai összjáték eredményének.

A pánikhelyzet, egyelőre, elmúlt. És közben egyre világosabban látszik, ahogy arról például Feledy Botond múlt heti Új Szó-cikke is beszámolt, hogy az USA és Oroszország látványosan fittyet hány Európa érdekeire. Az unió magára maradt, és az EU-párti átlagemberek rég látták talán ennyire fontosnak a hatékony Párizs–Berlin-tengely működését, mint most. A kvótajavaslat visszavonása bizonyíthatná, hogy Párizs és Berlin is Európa összértékének a maximalizálásában érdekelt.

A kvótajavaslat visszavonása megtörhetné a nemzeti egoizmus spirálisan növekvő erejét, amit valahol ez a javaslat váltott ki, vagy legalábbis intézményesített. Ez nem Németország nagyobb felelősségét jelenti a kialakult helyzetben, hanem a nagyobb lehetőségét arra, hogy az „európai összjátéknak” új lendületet adjon.

Eközben pedig, egyáltalán nem mellékesen, a kvótajavaslat visszavonása a migránsellenes hangulatkeltésre és Brüsszel-ellenességre épülő retorikán (politikán) is léket verne Közép-Európában, ezzel pedig a németek nagyon komolyan hozzájárulhatnának az unió keleti felének belső stabilitásához is.