Északi-sarkvidék: a katasztrófa megkezdődött

Az Északi-sarkvidéken sokkal gyorsabb a felmelegedés, mint azt korábban gondolták: közel kétszerese annak az értéknek, amely bolygónk többi részén tapasztalható. A változás drámai következményekkel jár az itt élő emberek és számos sarkvidéki állatfaj számára.

A Jeges-tengeren a befagyott területek nagysága 1978 óta évi 0,9%-kal csökken. A jégtakaró elvékonyodásának ütemét már jóval nehezebb mérni vagy nyomon követni. A tengeralattjárók szonáros mérési adatai alapján azonban kimutatták, hogy az utóbbi harminc évben 40%-kal csökkent a jég vastagsága. Az előrejelzések szerint száz éven belül akár 4-7 Celsius-fokkal is emelkedhet az északi pólus környékének hőmérséklete, aminek következtében az Északi-sarkon található nyári tengeri jég legalább fele, valamint a Grönlandot borító belföldi jégtakaró jelentős része elolvadhat.

A felmelegedési tendenciát fokozza az emberi tevékenység által a légkörbe bocsátott üvegházgázok mennyiségének növekedése, és a változásnak súlyos következményei lehetnek - állapítja meg legutóbbi jelentésében az ACIA (Arctic Climate Impact Assessment), az Északi-sarkon lejátszódó éghajlati folyamatok vizsgálatára létrehozott, mintegy 300 szakemberből álló tudományos testület. A közel négyéves vizsgálat kutatási eredményeit és előrejelzéseit a napokban hozták nyilvánosságra és mutatták be részletesen azon a tudományos konferencián, amelyet 2004. november 9-12-e között Izland fővárosában, Reykjavíkban tartottak.

Az előrejelzések elkészítésekor a szén-dioxid és más üvegházgázok kibocsátásának mérsékelt jövőbeli emelkedésével számoltak a kutatók, és figyelembe vették az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change - Klímaváltozásokkal foglalkozó Kormányközi Szakértői Testület) öt legjelentősebb globális klímamodelljének adatait is.

"A globális felmelegedés már napjainkban is jelentős hatással van az Északi-sarkvidék lakóinak életére" - mondta Robert Corell, az ACIA elnöke, hangsúlyozva: napjainkban az északi pólus környéke éli át a leggyorsabban és legdrasztikusabban a globális éghajlatváltozás hatásait. Az előrejelzések szerint az elkövetkező években ezek a hatások sokkal intenzívebben fognak jelentkezni bolygónk egészén. Az elkövetkező 100 év folyamán az éghajlatváltozás várhatóan felgyorsul, jelentős természeti, ökológiai, szociális és gazdasági változásokat idézve elő.

A Science tudományos hetilapban közzétett értékelés szerint az északi pólus környékén az alábbi változások lehetnek a legjelentősebbek.

Alaszkában, Nyugat-Kanadában és Kelet-Oroszországban az átlagos téli középhőmérséklet az utóbbi 50 évben 3-4 fokkal emelkedett, és további 4-7 fokos növekedést jeleznek előre az elkövetkező 100 év folyamán.

Az Északi-sark környéki tengerek nyári jégtakarója az előrejelzések szerint legalább 50%-kal megfogyatkozik századunk végére. Néhány éghajlati modell szerint a nyári jégtakaró akár teljesen eltűnhet.

A változás nagy valószínűséggel drámai következményekkel jár számos sarkvidéki állatfaj számára. A tengerek nyári jégmentessége több fókafajt és a jegesmedvéket a kipusztulás szélére sodorja. Miután a fókák jelentik az őslakosok legfontosabb élelemforrását, eltűnésük alapvetően megváltoztathatja az itt lakók életmódját is.

Az értékelés szerint a grönlandi felmelegedés a szigetet borító belföldi jégtakaró jelentős részének elolvadását okozza majd, amely hozzájárul a világtenger vízszintjének emelkedéséhez. Hosszú távon a grönlandi jégmezők elegendő olvadékvizet tartalmaznak ahhoz, hogy a tengerek szintje akár 7 méterrel is megemelkedjen.

A tengerszint emelkedésének köszönhetően az Északi-sark környékén számos tengerparti településnek szembe kell néznie a folyóvízi erózió és a tengerelöntés veszélyével.

A tengerparti örökké fagyott föld (permafrost) felolvadásával jelentős, jelenleg hasznosított terület elmocsarasodhat, ezzel is csökkentve az itt élők életterét.

Az Északi-sarkvidék éghajlatának változása tehát komoly próbára teszi az emberi alkalmazkodóképességet: megnehezíti a táplálékforrás biztosítását az itt élő őslakosok számára, és új veszélyforrásokat jelent egészségükre. Mindez túlélési esélyeiket kérdőjelezi meg.

A tengeri jég kiterjedésének csökkenése néhány pozitív következménnyel is járhat, mivel a kőolaj- és földgázlelőhelyek könnyebben megközelíthetővé válnak, több megművelhető terület keletkezhet és egyes hajózási útvonalak is lerövidülhetnek.

Az ACIA-t formálisan 2000-ben az Északi-sarki tanács az alaszkai Point Barrow-ban tartott miniszteri értekezletén hívta életre. A projekt elindításában jelentékeny szerepet vállalt három másik tudományos szervezet, így az AMAP (Arctic Council's Arctic Monitoring and Assessment Programme (AMAP), a CAFF (Conservation of Arctic Flora and Fauna Working Groups) és Nemzetközi Északi-sarki Tudományos Bizottság is. A barrow-i nyilatkozatban az alapítók megfogalmazták az ACIA legfontosabb feladatait. Célul tűzték ki, hogy kiértékeljék és összegezzék azt az ismeretanyagot, amely az éghajlat ingadozásáról és változásáról, valamint az ultraibolya sugárzás növekedéséről áll rendelkezésünkre. Az ACIA feladata kiterjed a felmelegedés környezeti, egészségügyi, szociális, kulturális, gazdasági hatásainak és következményeinek vizsgálatára. Javaslataik és az általuk kidolgozott eljárásmódok jelentősen segítik az IPCC munkáját.

A most közölt eredmények mögötti kutatásokra az ACIA-t az Északi-sarki tanács (egy kormányok közötti miniszteriális fórum, melyben képviselteti magát az Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország, Izland, valamint az őslakosok hat civil szervezete) és a Nemzetközi Északi-sarki Tudományos Bizottság (amely 18 nemzeti tudományos akadémia által életre hívott nemzetközi tudományos szervezet) kérte fel.