Erőszak politikai motivációból

Amikor feltették azt a kérdést, hogy a politikai erőszakot elfogadhatónak és támogathatónak tartja-e „egyes” politikai irányok esetén, hamar sötét képet kaptunk. Tegye a szívét a kezére a kedves európai olvasó, és tippelje meg, hogy mi lenne a „normális” válasz egy ilyenre! Ki az, aki tényleg lelkesen támogatná a lincselést, verekedést, az USA-ban a lövöldözést azért, mert más színű az elnök pártja, mint amire szavazott?

A republikánus válaszadók 33%-a, a függetlenek 22%-a, míg a demokraták 13%-a mondta azt, hogy jöhet az erőszak, ha arról van szó. Ezek a 2023-as számok. A demokraták és a függetlenek közt körülbelül megduplázódott a száma az erőszakpártiaknak 2021 óta, a republikánusok már akkor is vezették a listát. Úgy is mondhatjuk, hogy lehet, erőszakra erőszak a válasz.

Ha egy pillanatra belegondolunk, hogy az amerikai palettán vett jobboldali szavazók egyharmada nyíltan és gond nélkül vállalná az erőszakot politikai motivációból, az egy aránytalanul nagy létszámú csoportot jelent. Úgy is mondhatnánk, hogy ijesztően nagy.

Ezt a csoportot izgatja fel Trump nap mint nap, és már 2021-ben is hajlandóak voltak megostromolni a törvényhozás épületét. Mire számíthatunk négy ellenzéki év után, ha Trump visszatér? Vagy ha netán elveszíti a választást, azt hogy fogják tűrni e szavazók?

Ami még kontrasztosabb, hogy a felmérésből kiderül, mi a legnagyobb gondja a szavazóknak. Ez gyakori kérdés az Eurobarométerekben is, tehát hogy mi foglalkoztatja, esetleg aggasztja leginkább a választót. Ebben a republikánus és a demokrata is ugyanazt mondta! Mégpedig azt, hogy a lakhatás és a megélhetési költségek. Nem az abortusz, nem az LMBTQ+, nem az orosz agresszió. Csak simán élni szeretnének. Mégis, ebből a vágyból két ennyire különböző megoldásra jut Amerika egyik s másik fele. Egy a cél, más az út.

Sőt, annyira különbözően látják a megfejtését a hétköznapi kérdéseiknek, hogy már nemcsak nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik a másik párthoz húzókat, hanem erőszakot is bevetnének velük szemben.

Még egyszer tegyük a kezünket a szívünkre: szívesen élnénk ilyen társadalomban? El tudjuk még kerülni Közép-Európában, hogy ide lyukadjunk ki, vagy már esetleg… ott is vagyunk?!