Erkölcsi győztesek

Túlzás lenne azt állítani, hogy Schmitt Pál lemondásában/lemondatásában kulcsszerepet játszottak, de az biztos, hogy véleményük nem volt pusztába kiáltott szó.

A magyar jobb- és baloldali elitre az utóbbi húsz évben jellemző volt, hogy mindig a másik oldalnak tudta megmondani, hogyan kellene felelősen és etikusan viselkednie, ám saját térfelén még a legnagyobb félrelépéseket is meg tudta magyarázni. Amikor 2010-ben Magyarországon megsemmisült a balliberális oldal, ezért a földindulásért a kormányzó politikusok mellett jórészt a sajátjait foggal-körömmel védő balliberális értelmiségi holdudvar is felelős volt, mely Orbán-fóbiája miatt képtelen volt konstruktív önkritikát megfogalmazni. Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszéde kapcsán rendkívül kevés olyan korabeli baloldali véleményt találni – publicistától, vezető értelmiségitől, baloldali szerkesztőségi cikket stb. –, amely kimondta volna, hogy az illetőnek távoznia kell. Pedig a témában publikálók – a szerecsenmosdatók – listája rettentő hosszú, s számos exkluzív nevet is tartalmaz. S akkor tegyük hozzá, hogy a két ügy az almát a körtével kevergetésének tipikus esete, hiszen politikai és erkölcsi szempontból Gyurcsány botránya sokkal súlyosabb volt, mint Schmitt plágiumügye, másrészt pedig a szocialista példa csak a jéghegy csúcsa.

A 2010-es kormányváltás után a jobboldali értelmiség folytatta a korábbi – nem csak baloldali – hagyományt: a kormányzat problémás döntései során vagy mélyen hallgatott, vagy magyarázkodott. Éles ellenvéleményt csak egy-egy magános harcostól lehetett hallani, de többségükre akár azt is rá lehetett fogni, hogy csak a sértődöttség beszél belőlük, mert nekik nem jutott pozíció. A Schmitt-ügy ebből a szempontból kivétel, s most a jobboldali eliten múlik, hogy ez fordulópont lesz-e vagy csak egy véletlen „elszólás”.

Az ügy kimeneteléből azt a tanulságot mindenképpen leszűrhették, hogy megérte hallatni a hangjukat (már aki hallatta), s mást mondani, mint amit a fideszes politikusok szajkóztak. Ahhoz, hogy Magyarország társadalmának közepén ne egy mérhetetlenül mély árok húzódjon, hogy a baloldali fehér a jobboldalon ne fekete legyen s fordítva, minél több hasonlóan erélyes véleményformálásra van szükség. Mindkét oldalon.