Érettségitől érettek?

A mai érettségi kaland több hónapos: írásbeli, várakozás (az eredményre), szóbeli. És manapság kevesen költöznek el azonnal az érettségi után a szüleiktől, alapítanak családot, főleg a városokban nem. Mennyivel lesz ma érettebb egy fiatal, ha leérettségizik? 

Ha az érettségi tesztek körüli botrányokat nézzük – amelyek szinte minden évben megismétlődnek –, akkor a mai érettségivalószínűleg a stresszhelyzetekre próbálja felkészíteni a fiatalokat, meg arra, hogy a felnőttek világa nem egyértelmű, sőt, nem mindig becsületes. Lehet, hogy ilyen szemszögből kell nézni a feladatokat, nem igazán tudok más magyarázatot. Most a szlovák nyelv és szlovák irodalom teszttel volt komolyabb baj a nemzetiségi iskolákban, nem voltak egyértelműek a kérdések. Egyébként legtöbbször a nyelvtani és irodalmi tesztekkel fordul elő, hogy hibásak a kérdések, így persze elég nehéz helyes választ adni rájuk. 

A nagy oktatásügyi reformról most sokat lehet hallani a médiában, és előkerült az az ötlet is, hogy ne legyen kötelező érettségizni a szlovák tannyelvű gimnáziumokban szlovák nyelvből és irodalomból. A diák dönthetné el, hogy humán vagy természettudományi tárgyakból szeretne érettségizni, és a természettudományi tárgyak között nem szerepel a szlovák. Aki csak a nyelvtani és irodalmi felsorolásos módszertant ismeri, annak könnyű lemondania ilyen tárgyról. De én egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy ha rosszul tanítunk valamit, akkor mondjunk le róla. Az igazi nyelvoktatásnak (legyen szó az anyanyelvről vagy bármilyen nyelvről) arról kellene szólnia, hogy a diák a nyelvtudása segítségével elérje a céljait. Valóban nem értem, mi szüksége van egy felnőtt embernek arra, hogy tudja a névmások típusait, ha az összeset pontosan tudja használni. Sokkal fontosabb ennél egy sikeres szakmai életrajzot írni, különböző témákat prezentálni szóban és írásban egyaránt. Az irodalom pedig szerintem egyáltalán nem tesztkérdésekbe gyömöszölhető tantárgy. A teszt mindig egyszerűsít, kizárja az értelmezési lehetőségeket, így az irodalomban lévő szabadság és művészet ellensége. Az ideális gimnáziumi irodalomóra olyan lenne, hogy minden diák izgatottan várná, és a különböző irodalmi korszakok kapcsán éles viták folynának a tanteremben az egykori és mai élet kérdéseiről, dilemmáiról. Aztán a diákok szaladnának haza olvasni. Nem is lenne szükség vizsgára. De természetesen a tanárok nem színészek, és mivel a cél a jó vizsgaeredmény, gyakran az efféle izgalom teljesen kiveszik az óráról. Csak a nevek és évek maradnak, unalmas, holt tananyag. 

Meg az örök kérdés, vajon mire gondolhatott a szerző... Ez nem is irodalom! 

Nagyon kívánnám a mai fiataloknak, hogy az érettségi segítsen nekik abban, hogy érett, magabiztos felnőtté váljanak. Sajnos, nem vagyok benne biztos, hogy a mostani teszteléssel ez lehetséges. De legalább sok sikert kívánok a szóbelihez, hátha ott igazi párbeszéd alakul ki a tanárok és az érettségiző diákok között.