Én vagyok az SDKÚ

A kampány célja talán még érthető is lenne, a megvalósítása azonban kontraproduktív. Ezzel a kampánnyal az SDKÚ csak azt tudja elérni, hogy az ember úgy érzi, ebben a pártban Pavol Frešón kívül gyakorlatilag már csak teljesen ismeretlen emberek maradtak. Talán még azt is megkockáztatja, hogy a plakátokon szereplő emberek nem is politikusok, hiszen soha senki sem hallott róluk – elképzelhető, hogy valamilyen fotóalbumból válogatott reklámarcok csupán. A távozások után az SDKÚ-nak csak egyetlen parlamenti képviselője maradt, maga a pártelnök Frešo, (Ľudovít Kaníkot ne számoljuk, szerintem csak nosztalgiából maradt a pártban) és a pártnak teljesen befellegzett. Amikor Frešo belement Fico játékába, hogy az egész parlamenti ellenzékkel szembemenve maga állítson egy jelöltet a Számvevőszék élére, teljesen kiírta magát a játékból. A párt, mely háromszor adott miniszterelnököt az országnak és két cikluson keresztül a jobboldal vezető ereje volt, mára Ficóék trójai falovává züllött. A sokadik kegyelemdöfést nemrég Ivan Štefanec EP-képviselő adta meg, ős is kilépett a pártból, visszatért a KDH-ba, így már Brüsszelben is csak Eduard Kukan képviseli az SDKÚ-t (bár ő inkább annak ellenére, mintsem annak köszönhetően jutott be az EP-be, hogy az SDKÚ listáján indult). Tehát az SDKÚ-nak van egy (kettő) parlamenti képviselője, egy EP-képviselője, és szinte nulla támogatottsága. Nagyjából nyolc hónap van hátra a választásokig. Mi várható még? Ha a pártelnök racionálisan gondolkodna, szépen bezárná a bazárt, kezdeményezné a párt feloszlatását, és hagyná, hogy a volt szavazók gyorsan találják meg az alternatívát valamelyik másik jobboldali pártnál. Az SDKÚ regionális struktúrái is valami hasonlót tehetnének, ezzel legalább segítenének a többieknek. Ez rettenetesen fontos lenne, hiszen a jobboldalon most éppen ez hiányzik leginkább, a működő regionális struktúra, a helyi politikusok, aktivisták. Ha viszont létezik valamiféle paktum a Smerrel, vagy Frešo egyszerűen megbolondult, vagy ennyire betegesen önimádó, akkor a tavaszi választásokig továbbra is úgy fog tenni, mintha egy működő pártot vezetne, az állami médiában gyakran fog szerepelni, teleszórja plakátokkal az országot, ám ezzel sem tudja megmenteni pártját. Az SDKÚ már rég nem létezik, már csak egy névbitorló maradt, aki megpróbálja becsapni a szavazókat. Reméljük, hogy ez a történet mihamarabb végleg befejeződik.