Emberközeli idiotizmus

A politikusok új generációjától jobbára csak látványos megoldásokra telik, szakmai munkára nem.

A politika folyamatosan változik, annak köszönhetően, hogy az új korok és generációk felmerülő problémáira új pártok és politikusok adnak választ. Különösen igaz ez Szlovákiára, ahol a pártrendszer nagyon ingatag, a semmiből jött, majd egy kiugróan sikeres időszak után eltűnt a HZDS, hasonló sors várhat az SDKÚ-ra is, de a Smer is csak tizenkét éve része a politikai életnek. A szlovákiai választások jellegzetessége továbbá, hogy választási ciklusonként egy-két új politikai párt is bekerül a parlamentbe, ezek könnyen találnak támogatókat az aktuális kereslet és kínálat függvényében. A márciusi választásokon az Egyszerű Emberek volt az „új párt”, két évvel korábban a Szabadság és Szolidaritás, valamint a Híd.

A körülmények, a gazdasági helyzet és a társadalmi viszonyok változásával azonban a pártok hívószavai is megváltoztak. Mivel a gazdasági válságra nehéz egyszerű, közérthető (és legfőképp működő) megoldásokat találni, más kampányszlogenek kerültek előtérbe. Az egyik ilyen varázsjelszó az emberközeliség: annak a célnak a kommunikálása, hogy egy adott párt az egyszerű választópolgárok egyszerű igényeit fogja képviselni. Az új, radikális témákat felvető, modern módon kommunikáló SaS, valamint a gondoskodó államért síkra szálló Smer mellett hangsúlyosan az Egyszerű Emberek mondanivalójának része ez a téma, újabban pedig az SDKÚ is néppárti babérokra tör.

Alapesetben az – egyébként elég homályos – emberközeli jelző azt jelenthetné, hogy az adott párt a választópolgárok mindennapi problémáira igyekszik választ találni, de nem Szlovákiában. Itt ugyanis az emberközeliség a politikusok számára elsősorban viselkedési mintával párosul. Ennek folyománya, hogy az emberközeli politikusok úgy viselkednek, mint az egyszerű emberek, nem feltétlenül a választóik érdekeit védik. A pártoktól függetlenül alkalmazott egyszerű emberként való megnyilvánulás az oka a parlamenti viselkedéskultúra rohamos romlásának, amely aztán az olyan akciókban csúcsosodik ki, mint Matovič mindenféle értelem és hozzáadott érték nélküli fecskendőesője. A politikus kifejezés az utóbbi időben a sorozatos botrányok hatására is szitokszó lett a köznyelvben. Elvtelen, megalkuvó, az egyenes beszédet kerülő személyeket értünk rajtuk, akik csak a saját hasznukat hajtják.

A modern politikusok válasza egyáltalán nem tűnik jobbnak: az ország ugyanis semmire sem megy kompromisszumokra látványosan képtelen, útszéli módon („egyenesen”) viselkedő, sztereotípiákat hangoztató vezetőkkel. Az országot nem, legfeljebb a haragosok számát lehet így gyarapítani.