Emberi nyomok

Az antropocénben az emberi fejlődés elérte azt a technológiai stádiumot, amelyikben olyan ütemben és olyan mértékben változtatjuk a körülöttünk lévő világot, hogy planetáris változásoknak lehetünk a tanúi. Óriási nyersanyag-kitermelő projektjeink, ipari területeink, a több millió kilométernyi úthálózatok, rohamosan sűrűsödő város zsúfoltsága és a háborús konfliktusok következményei világűrből megfigyelhető nyomokat hagytak maguk után. De nemcsak makroszkopikusan változtattuk meg bolygónk tájképét, hanem környezetünk mikroszkopikus összetételét is átalakítottuk. Nemcsak CO2 -t, metánt, nitrogén-oxidokat és más üvegházhatású és mérgező gázt fújunk ki légkörünkbe, hanem bioszféránkat a konzumkapitalizmusra kiépített ipari tevékenységünkkel nagyon sok, összetettebb vegyi anyaggal is terheljük, amelyek magukban is károsak, de egymással kombinálva előreláthatatlan kémiai és biokémiai reakciókat válthatnak ki az élethez nélkülözhetetlen folyamatokban. Vannak olyan vegyszerek, amelyek azonnali károkat okoznak, de nagyon sok olyan vegyszert is kibocsátunk környezetünkbe, amelyek évekig, sőt néha évtizedekig felhalmozódnak a talajban, a vízben, a növényi és állati szervezekben, és így aztán az emberi szervezetben is, és csak azután jelennek meg káros hatásaik, miután egy bizonyos koncentrációt elértek.

Szerencsénkre a 21. század sci-fi be illő csúcstechnológiája megoldásokat is kínál az említett csúcstechnológia előállítási folyamatainál kibocsátott szennyezés elemzésére, s ezáltal van lehetőségünk felülvizsgálni, hogy mit is bocsátunk ki, valamint mi történik azzal, hova kerül az, amit kibocsátunk. Olyan modern elemzési eljárásokat tudunk alkalmazni talajminták, vízminták, szövetminták és bármilyen környezetünkből gyűjtött minta molekuláris összetételének megvizsgálására, amelyekkel már milliárdod részre pontosan ki lehet mutatni, mit tartalmaz az adott minta. A tömegspektrometria, a nukleáris mágneses rezonancia és az elektromágneses sugárzás különböző hullámhosszait mérő spektroszkopikus módszerek legmodernebb változatainak segítségével hihetetlenül sok információt tudunk szerezni magunkról és környezetünkről, és ezen információk alapján egy észszerű társadalom és annak racionális döntéshozói olyan döntéseket tudnak hozni a törvényhozásban, amelyekkel nemcsak saját és a bolygó egészségét tudják megtartani, hanem a mindennapi élethez szükséges folyamatokat és az általában az átlagember láttán kívül lezajló ipari folyamatokat is folyton fejleszthetik úgy, hogy kevésbé mérgezzék a bioszférát.

Egy racionális, hosszú jövőképpel rendelkező társadalom ezt a mai csúcstechnológiákkal megtehetné. Sajnos az antropocénnel együtt a teljes őrület korát is éljük, ahol mindenki saját valóságot akar kialakítani, és egyre kevesebb ember bízik meg a tudományos konszenzusban. Pedig figyelnünk kéne a nyomokat. Ha kiderül, hogy valaminek a gyártásánál káros vegyületek kerülnek ki a környezetbe, és a munkások, akik előállítják, valamint a gyár közelében élő lakosok a kibocsátott vegyületek által maradandó egészségügyi problémákban szenvednek, és konkrét, tudományosan elfogadott és hatóságilag certifikált módszerekkel egy vagy több olyan káros anyagot lehet a környezeti mintákban kimutatni, amelyek azokat az egészségügyi problémákat okozzák, akkor a hatóságoknak közbe kell lépniük az emberi és környezeti egészség érdekében, és nem szabad hagyni, hogy a gazdasági érdekek fontosabbak legyenek.

Nekünk mint társadalomnak követelnünk kell, hogy a tudományos vívmányok ne a cégek nyereségét szolgálják, hanem az emberiség és az általános planetáris egészség megtartására legyenek elsődlegesen felhasználva!