Ember tervez, éghajlat végez

A földi életet különböző finoman összehangolt fizikális, biológiai és kémiai folyamatok, illetve körforgások teszik lehetővé. Ezek a bioszféránk megmaradásához nélkülözhetetlen környezeti feltételek, amelyeket bolygóhatároknak (angolul planetary boundaries) neveztek el a kutatók.

Összesen 9 bolygóhatárt határoztak meg: klímaváltozás, új anyagok, sztratoszférikus ózon csökkenése, atmoszférikus aeroszolterhelés, óceánok savasodása, biokémiai áramlások, édesvízhasználat, földhasználat változása és bioszféraintegritás. A Science tudományos lapban közölt tanulmány szerint az emberiség ebből a 9 bolygóhatárból már 6-ot átlépett, csupán a sztratoszférikus ózon csökkenése, az atmoszférikus aeroszolterhelés és az óceánok savasodása van még a modern emberi civilizációnak életet biztosító határok között.

Az emberiség azáltal, hogy nagyon nagy mértékben nekilátott megváltoztatni környezetét a fakitermeléssel, ásványi nyersanyagok kitermelésével, az ipari monokultúrás mezőgazdasággal, a vegyiparból és nehéziparból származó vegyi szennyezéssel, valamint a fosszilis nyersanyagok elégetésekor felszabaduló üvegházhatású gázokkal, az évek folyamán rendszerszerűen megváltoztatta ezeket a feltételeket, megzavarta az egyensúlyt. Azt az egyensúlyt, ami a holocénben önmagát szabályozta és lehetőséget adott a homo sapiens kifejlődésére.

Amiben a Föld egészségével foglalkozó kutatók megegyeznek, az az, hogy ha ezt az önszabályozó egyensúlyt túlságosan felborítjuk, akkor átbillenőpontokat fogunk elérni, ami környezetünk rohamos degradációjához fog vezetni, és olyan körülmények létrejöttét fogja eredményezni, amelyek között az emberi civilizáció olyan formában, ahogy ismerjük, képtelen lesz létezni.

Ne ringassuk magunkat hazugságokban és tévhitekben, ez a degradáció már elkezdődött! A 2023-as évben eddig tapasztalt hőhullámok, áradások és erdőtüzek az ember okozta éghajlatváltozás nélkül nem történhettek volna meg. Olyan időszak kezdetén állunk, ahol kiváltképp fontos lenne a politikai stabilitás és a globális békés együttműködés, valamint a gazdasági rendszer teljes átértékelése.

Erre egy szomorú példa az elmúlt héten pusztító Daniel vihar a Földközi-tenger térségében. Görögországban 18 hónapnyi eső esett 24 óra alatt, az ország egyes részeit teljesen elöntötte a víz. 15 ember vesztette életét. Szerencsére Görögország politikailag és gazdaságilag stabil ország, ráadásul az EU tagja, így annak ellenére, hogy az eső gátakat és utakat mosott el, az emberek aránylag jó központi segítségre számíthattak.

Nagyobb tragédia Líbiában következett be, ahol szintén a Daniel vihar tombolt. Mire a vihar Líbiába ért, felerősödött, az országban pedig az elmúlt években a NATO és Franciaország által szorgalmazott rezsimváltás miatti politikai instabilitás következtében teljesen elhanyagolt infrastruktúra nem bírt ellenállni a vihar erejének. A pusztítás apokaliptikus. A cikk írásakor már 20 000 halottat jegyeznek, és ez a szám valószínűleg még nőni fog. És ezek az emberek nem várhatnak szinte semmi központi segítséget, mert az ország két háborúzó részre szakadt, és az uralkodó warlordoknak és milíciáknak nem prioritás a rászorulók segítése. És persze azáltal, hogy kilopták az ország javait és nem törődtek az infrastruktúrával, valószínűleg nem is nagyon lennének rá képesek.

Csak idő kérdése, amíg nálunk is a bolygóhatárok átlépése nemcsak kellemetlen hőségben és erősebb viharokban, hanem katasztrofális következményekkel is meg fog nyilvánulni.

A líbiai példán látni, mennyire fontos, hogy ilyen esetben olyan politikusok kormányozzanak, akik a stabilitást, együttműködést és a klímakatasztrófa elleni harcot komolyan veszik, és nem kamerák előtt, élő adásban verekednek össze, miután szétlopták az államot.