Elég a Fideszhez való lojalitás?

Forrót hosszú évek alatt építette fel a párt, míg Gyimesi már eleve ismertté vált (nem is nehezen) a magyar és a szlovák kormány hatható támogatásának köszönhetően. Ezzel szemben az új vezető országosan gyakorlatilag ismeretlen, nemcsak a szlovák politikai térfélen, hanem a magyar közösségben is. Ismertségének növelése pedig sok időt és komoly pénzügyi erőforrásokat igényel majd.

A problémát azonban nem az új elnök személye jelenti, hanem a párt évtizedek óta változatlan politikai irányvonala. Kijelenthető, hogy a Magyar Szövetséghez köthető és közel álló személyek, politikusok kezelik azokat a milliós nagyságrendű támogatásokat, amelyekkel a jelenlegi magyar kormány támogatja a Szlovákiában élő magyarokat. Ezekből a forrásokból többek között számos médiumot működtetnek, mely médiumfelületeken teret kapva, ingyen és bérmentesen szerepelhetnek, propagálhatják magukat. Ezen médiumok között fel is ütötte a fejét a pánik az új elnök érkezésével.

Természetesen ennek a pániknak a hátterében is a piszkos anyagiak állnak. A pártnak számos polgármestere, önkormányzati és megyei képviselője van. A magyarországi állami és kereskedelmi médiumok is rendszeresen teret adnak nekik. A választás előtt magyarországi forgatócsoportok készítettek kampányvideókat, SMS-üzenetekkel bombázták a választókat, több ismert magyar előadó (celeb) érkezett Szlovákiába. Volt olyan fellépő is, aki nyíltan buzdította közönségét, hogy a Magyar Szövetségre voksoljon. Tehát minden adott volt a sikerhez – pénz, médiafigyelem, kapcsolatok. Mégis, az eredmények ismételten elmaradtak: a támogatottság 3-4 százalékos volt, miközben az 5 százalékos parlamenti küszöb elérhetetlen álom maradt.

Hol rontják el? Véleményem szerint a párt politikája semmit nem változott a hosszú évek alatt, lehet bárkit az élére állítani, ha a politikai felfogás ugyanaz marad. Ugyanazt az irányvonalat követik. A magyar szavazók egy része még támogatja őket, de meddig? Egyre többen szavaznak szlovák pártokra, vagy egyszerűen otthon maradnak. Talán elkényelmesedtek. Több ezer eurós fizetés, saját sofőr, saját beosztottak, ingyenétkezés, több millió eurós magyarországi támogatás és több millió euró az elért 3% feletti választási eredményért – ebben a helyzetben miért is törekednének többre? Az üzenet ugyanaz maradt: szavazz rám, mert magyar vagyok, és jó kapcsolatot ápolok a magyar kormány tagjaival és a Fidesszel!

A „régi” szlovákiai magyar politikusok mások voltak: közösségileg fontos témákat képviseltek, amelyeket nagyrészt meg is valósítottak. Ilyen a komáromi magyar egyetem, a restitúciós vagyon visszaadása, az uniós és NATO-tagság, a szabad határok és egy nagyon fontos gazdasági reform. De tabu volt Mečiar, Slota és Fico is.

Duray, Csáky, Bugár, Simon saját zsebből finanszírozták a tevékenységüket, nem kaptak fizetséget a párton belül betöltött pozíciókért, de közben munkát is vállaltak. Volt más bevételük, dolgoztak, vállalkoztak, írtak. Lehetséges, hogy a szlovákiai magyar (párt)politika azért tűnt akkoriban másnak, mert valóban közösségi szolgálatként tekintettek rá, nem pedig anyagi forrásként, és az anyagi források feletti hatalom megszerzésének eszközeként.