Elbuktuk az európai gazdasági öttusát

Az első kihívás a hazai fogyasztás fenntartása a magas jegybanki kamatok korában, amit az egyes országok maginflációjának az uniós átlagtól való eltéréssel mértek 2020 és 2023 augusztusa között. Ennek a mutatónak a logikája az, hogy minél jobban eltér a maginfláció egy uniós tagországban az átlagtól, annál nagyobb kihívás lesz ezt szinkronizálni, ami negatívan befolyásolhatja a hazai fogyasztást. Az uniós átlagtól való legnagyobb eltérést Magyarország produkálta 19,8 százalékpontos extra inflációval, de Szlovákia sem szerepelt sokkal jobban a maga 10,9 százalékpontjával. Nem meglepő, hogy ebben a kategóriában mindkét országnak csak bronzérem jutott.

A második kihívás a gazdaság teljes adósságállományát vizsgálta, mégpedig a GDP-arányosan kifejezett éves adósságtörlesztési költségekben. Az elemzésbe egyaránt bekerültek a háztartások, a vállalati szféra és az állam adósságai. Ezen a téren Magyarország ismét csak a legrosszabbak közé tartozott, de Szlovákia legalább egy ezüstérmet kiérdemelt. A demográfiai kihívásokat a munkaerőpiacra belépő fiatalok és a nyugdíjhoz közelítő lakosok számának 2022-es változásával szemléltették, ezzel is emlékeztetve a kormányokat, hogy az elkövetkező években egyre növekvő munkaerőhiánnyal kell majd szembenézniük. Magyarország ezen a téren teljesített a legjobban, itt kapta az egyetlen ezüstérmét. Szlovákia a demográfi a terén a bronzérmesek csoportjába sorakozott be.

Az elkövetkező évek talán legnagyobb kihívása a gazdaságok dekarbonizációja lesz. Ha igazán tenni akarunk valamit a globális klímaváltozás ellen, akkor ki kell majd szállnunk a fosszilis energiából. Ezt a The Economist azzal próbálta meg lemérni, hogy jelenleg mennyi ipari villamosenergia- és földgázfogyasztásra van szükség az egyes országokban 1 millió euró értékű GDP előállításához. Nincs mit kertelni, Magyország és Szlovákia is egyaránt a legenergiaigényesebb gazdaságok közé tartozik. Ezért csak bronzérem járt, amihez az elkövetkező évtizedben sok fejtörés társul majd. Az utolsó tényező inkább politikai jellegű, és azt vizsgálja, mennyiben függenek az uniós országok az autoriter országoktól. Ez a kérdéskör az elmúlt években Oroszország és Kína esetében is előkerült, és az összehasonlításra kiválasztott mutató az autoriter országokkal folytatott nemzetközi kereskedelem arányát méri az ország teljes külkereskedelméhez mérve. Magyarország és Szlovákia egyaránt sok energiahordozót vásárol még ma is Oroszországtól, ezért a bronzéremnél jobbat egyik ország sem érdemelt.

Mindegyik nemzetközi összehasonlításon lehet vitatkozni, de az új szlovák kormánykoalíció számára elgondolkodtató lehet, hogy Szlovákia az uniós éremtáblázatban csak az utolsó előtti helyet szerezte meg, természetesen éppen Magyarország előtt. A következő választási ciklusban egy olyan modern és dinamikus kormányra lesz szükség, mely nem riad vissza a hosszú távú kihívások leküzdéséhez szükséges, gyakran fájdalmas strukturális reformoktól sem. A múltbeli tapasztalatok szerint azonban még egy fiatalabb és eurokonformabb Robert Ficónak sem fűlött a foga a nehéz reformokhoz, ezért ezeket nehéz lesz elvárni egy idősebb és populistább Ficótól.