El a kegyekkel!

Milyen legyen az állam, milyen feladatokat lásson el, mibe legyen és mibe ne legyen beleszólása, mennyire legyen alakítója vagy közvetlenül részese a gazdagságnak? Ha létezik valóban fontos és alapvető politikai vita, akkor az az előbb feltett kérdésekre keresi a választ. Nagyon leegyszerűsítve: a barikád két oldalán az erős, tucatnyi feladatot ellátó állam és a gyengébb, csak alapfeladatokat (külügy, védelem, közbiztonság, jogalkotás és -érvényesítés) ellátó állam hívei vannak. A szlovákiai politikai vita nem erről szól. Az első tíz helyet elfoglaló pártok közül a gyenge állam eszméjét következetesen csak az MKP képviseli, s csak részben a Dzurinda vezette SDKÚ. Ékes bizonyítéka ennek a jövő évi költségvetés tervezete, amelynek ugyan állítólag új módszerrel kellett volna készülnie, lényegében viszont továbbra sem tér el a kommunizmusból öröklött költségvetések sémájától. A jövő évi tervezett hiány a nemzeti jövedelem 5 százaléka felé tart. Az állam (tehát a polgár) annak ellenére, hogy állandóan pénzhiányról hallunk, el van adósodva, de úgy viselkedik, mintha ez különösebben nem zavarná. A bruttó hazai össztermék (GDP) jövőre valószínűleg meghaladja az ezermilliárd koronát. Ezt a hatalmas összeget a gazdaságilag aktív szlovákiai polgárok termelik meg. Ennek az összegnek az egyötödét az állam adók formájában bevasalja, de arra, hogy feladait ellássa, mindez kevésnek bizonyul, hiszen adósságokba veri magát. Az állam nem termel javakat, a költségvetés nem más, mint a polgároktól elvett pénz. Ebből következően a polgárok döntik el, mire legyen elköltve. Bizonyára egyik állampolgár sem nézi jó szemmel, ha a „szegény” állam milliók tucatjaiból épít gyönyörű adóhivatalokat, milliós felújításokat végez olyan középületekben, amelyek még jó tíz évig szolgálhattak volna eredeti állapotukban, miközben iskolaépületek vannak romos állapotban, s az egyre drágább vasút tovább termeli az adósságot. A polgárok talán nem is tudják, mekkora pénzeket emésztenek föl olyan állami alapok, amelyek azon túl, hogy deformálják a piacot, csak további költségeket termelnek. A demagóg szövegek, amelyek szerint az államnak itt is, ott is segítő kezet kell nyújtania, azt sejtetik, hogy az állam a polgárokkal szemben kegyet gyakorol. Ezt hagyjuk meg az uralkodóknak (s ezzel együtt a történelemnek), s ne feledjük, az a 200 milliárd, amelyről az elkövetkezendő napokban tárgyal a parlament, a mi pénzünk. Az állam feladatait gyakorló hivatalnokok pedig a mi alkalmazottaink. S ez az éppen alakuló régiókra is érvényes lesz.A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa