Egyre kevesebb

Próbáltam már megmagyarázni magamnak, mi okozza ezt, pontosabban, hogy mi nem okozza más pártokkal kapcsolatban ugyanezt, de nem jön a magyarázat. A többi párt odüsszeája kapcsán rezignált ajakbiggyesztésre futja maximum, midőn hírek szivárognak felőlük, miként billegnek-ballagnak a politikai univerzum uncsi beltengerein, várva, hogy szembe jöjjön egy kipukkadt gumidelfin, amit felpumpálva ismét tematizálhatják a közéletet. 

Az SaS, vagyis a Szabadság és Szolidaritás nevű formáció többször megmutatta, hogy politikai küklopszokból nem szenved hiányt. Olyan, esetenként tehetséges embereket hozott a közéletbe, akik nem félnek fejjel menni a problémának és az ellenségnek, de néha kétségkívül hasznukra válna, ha lenne még egy szemük, vagy ha van, akkor nézésre használnák. Tudjuk, hogy ellenzékben nem könnyű a létezés (talán csak kormányon a nehezebb, bruhaha), a pártok látványosan erodálódnak, de a nem túl hosszú létezése óta (2009-ben alapították) több decimáción is átesett SaS az utóbbi hónapokban kezd úgy kinézni, mintha néhány, világról többé-kevésbé ugyanazt gondoló pozsonyi értelmiségi és vállalkozó baráti köre lenne, akik valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem hajlandók összeveszni egymással. Egy párt komolyan vehetőségénél mindenesetre fontos szokott lenni, ha rendelkezik komolyan vehető szakemberekkel, akik a napi parlamenti kakitenisz mellett másban is jeleskednek, tehát értenek is valamihez. Jozef Mihál egy ilyen képviselő volt, szociális kérdésekben Szlovákiában ő az egyik atyaúristen, ráadásul blogja is van, lehet neki kérdéseket írni, de most figyeljenek: még válaszol is. Mihál most elhagyja az SaS-t, állítólag, mert nem egyezett meg a pártelnökkel, Richard Sulíkkal, meg mert egészségügyi problémái vannak. Egyértelmű, hogy az erős párt erőssége az erős vezetőn áll és bukik, az SaS viszont vélhetően ebben a ciklusban is elhalasztja a lehetőséget, hogy vezető jobboldali ellenzéki erővé nője ki magát. Nem elég Ficót szidni, kellene is kínálni valamit helyette, kiszámíthatóságot, szakmaiságot, amit komolyan tudunk venni. Az SaS továbbra is küzd saját komolyan vehetőségéért, Mihál távozása ebben a folyamatban nem segít.

SZÉTESŐBEN A PARLAMENTI ELLENZÉK

Mindenesetre halálra ítélni még korai lenne őket, hiszen a politikai stand up comedy korszakát éljük, Sulík pedig a hazai és a nemzetközi mezőny élvonalába tartozik. De a tényleges alternatívához ez kevés. Sőt, egyre kevesebb.