„Egyetemes” probléma

Az oktatás színvonalát illetően ugyan nem volt összehasonlítási alapom, annyi azonban bizonyos volt, hogy külföldön – beleértve Magyarországot is – nem tudtam volna megfizetni a képzést, még Pozsonyban is dolgoznom kellett a tanulás mellett, hogy létezni tudjak. Később, külföldi útjaim során büszkén hirdettem, hogy hol diplomáztam, de mindenütt értetlenül bámultak, vagy udvariasan bólogattak. Láttam, fogalmuk sincs, miféle egyetemről beszélek. Ezen intézmény jó híre ugyanis csak az országhatárig terjed, nem szerepel a világ legjobb egyetemeinek 500-as listáján.

Ez arról jutott eszembe, hogy Eugen Jurzyca oktatási miniszter a minap közölte, a következő négy évben sem lehet javulásra számítani e téren. „Azon leszünk, hogy minél rövidebb időn belül változzon a helyzet” – jelentette ki, gyorsan hozzátéve, hogy ez szinte lehetetlen.

A lista első három helyén tavaly három amerikai egyetem végzett, a Harvard, a Stanford és a University of California. A rangsor készítői elsősorban az egyetemek kutatási teljesítményét veszik alapul. Az oktatás színvonalát az intézményekben dolgozó Nobel- és Fields-díjas tudósokkal mérik, míg az oktatói minőséget a nemzetközileg is nagy presztízsű folyóiratokban megjelent publikálások és az idézettség jelenti. Számolják az intézmények Nobel-díjas vagy Fields Medalt elnyert öregdiákjait is, ám az időben 1991-től visszafelé haladva évtizedenként egyre kisebb súllyal esnek a latba. Vagyis az intézményhez kötődő kutatóknak gyakran, és rangos külföldi lapokban kell(ene) publikálniuk, és mivel nálunk a kutatásra szánt állami támogatás még csak meg sem közelíti az európai uniós átlagot, a tudományos babérokra törő szakemberek kénytelenek külföldi egyetemeken elhelyezkedni.

Az eredmény azonban nem csak ezért lehangoló, hanem mert a környező országokból legalább egy-egy felsőoktatási intézmény szerepel a listán. A prágai Károly Egyetem, a lengyelországi Jagelló Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem rendre megtalálható a listán, még ha csak a középmezőnyben foglalnak is helyet.

A legjobb kétszázban egyébként olyan országokat is találni, mint a Dél-afrikai Köztársaság, India, Kína, Argentína, sőt Törökország. Ez azt mutatja, hogy ott nem sajnálják a pénzt kutatásfejlesztésre. Ráadásul most már nyitott a világ, különböző ösztöndíjak léteznek, azaz a legjobbak szinte ott tanulnak tovább, ahol akarnak. És később sokan ugyanott kezdenek el kutatni, oktatni. És a kör ezzel bezárul…