Egyetem a konyhaasztalon

Így megy ez az elmúlt hetekben. Feleségem a nappaliból oktatja egyetemi diákjait, a lányom a gyerekszobában követi online óráit, én pedig kiszorulva a konyhába próbálok érdeklődést csiholni saját egyetemi diákjaimban. Reggelente kicsit irigykedve figyeljük a fiamat, aki alsó tagozatosként valódi iskolába indul, valódi tanító nénihez, és délután valódi osztálytársakkal futkoshat az iskolaudvaron. Nekünk marad az online világ.

A világjárvány március óta diákok százezreit zárta négy fal közé hosszú hónapokra. Az iskoláknak váratlan hirtelenséggel kellett az online világba költözniük, és erre szinte senki sem volt felkészülve. Szülőként és egyetemi oktatóként is jól érzékeltem az átállás nehézségeit, az egyetemen és az alapiskolában is több hét telt el, mire valamiféle rendszert sikerült vinni az oktatásba. A tavaszi tapasztalatokkal felvértezve ősszel már zökkenőmentesebben ment az online átállás, de azt mindenképpen túlzás lenne kijelenteni, hogy bármelyik szinten teljes értékű oktatást tudna nyújtani az iskolaügy az online térben.

Nem vitás, hogy a legnagyobb károkat az alapiskolás diákok szenvedik el. A felső tagozatosok már több mint egy hónapja ismét online tanulnak. Ha tanulnak. Az oktatási minisztérium adatai szerint a tavaszi online oktatásból 52 ezer diák maradt ki, és naivitás lenne azt hinni, hogy most sokkal jobb a helyzet. Természetesen éppen azokról a diákokról beszélünk, akik rossz szociális helyzetben élnek, és minden kihagyott nap tovább növeli a lemaradásukat szerencsésebb osztálytársaiktól. Ha ezek a diákok nem kerülnek vissza gyorsan az iskolapadba, egész jövőjüket beárnyékolhatják ezek a hónapok.

Sajnos, az online oktatásban részt vevő diákok helyzete sem rózsás. 
A tanárok igyekezete ellenére nem teszi lehetővé a tananyag hatékony és gyors elsajátítását, és a tantervektől való lemaradás elkerülhetetlen. Az online oktatás effektivitásáról sokat elárul, hogy a napokban közzétett felmérés szerint a diákok csaknem negyede nem számítógépen, hanem okostelefonon követi az online órákat. Számukra az iskola hathüvelykes képernyőre szűkül, ami tovább nehezíti a tanagyag átadását. Emellett sokkal nehezebb motiválni a diákokat, néhány hét után még a leglelkesebbek is fokozatosan elvesztik érdeklődésüket, és lassan apátiába süllyednek.

A Világbank számításai szerint a Covid-19 miatt bezárt iskolák miatt öt hónap alatt 10 billió dolláros kár keletkezett a világon. Másképpen fogalmazva: a világ országai elveszíthetik az oktatási befektetéseik mintegy 
16 százalékát. A károk nálunk is jelentősek, Tomáš Hellebrandt közgazdász számításai szerint minden egyes hónapnak hosszú távú következményei vannak, mely nagyságát 12,5 milliárd euróra becsüli. Ezért érthetetlen, hogy a kormány mennyire nem tartja prioritásnak az iskolák megnyitását. Európai példák mutatják, hogy még a sokkal rosszabb járványhelyzetben lévő országok is mindent megtesznek azért, hogy az iskolákat minél tovább nyitva tartsák. Ezek a vezetők jól érzékelik, hogy hosszú távon a bezárt iskolák nagyobb károkat okoznak, mint maga a koronavírus. Ezért mindent meg kellene tenni azért, hogy még decemberben visszajuttassuk a diákokat az iskolába – diák, pedagógus és szülő egyaránt hálás lesz ezért.