Egyensúly és romeltakarítás

Az első jelek alapján azonban már ez a minimális program sem lesz könnyen kivitelezhető az egyébként magát Ficóéktól élesen elhatároló Radičová-kormány belső vitái nélkül.

Három olyan törvény van, melyek negatív hatásainak kiküszöbölése vagy legalább gyengítése a szlovákiai magyarok és egyéb kisebbségek elemi érdeke. Az első és talán legfontosabb ilyen intézkedés a nyelvtörvény. Talán ezzel kapcsolatban a legegyértelműbb a helyzet: az új kormány programjában e jogszabály módosítását ígéri olyan formában, hogy az ne sértse az emberi és kisebbségi jogokat. Kommunikációs problémák azonban már itt is akadtak: az SaS által jelölt Daniel Krajcer kulturális miniszter jelezte, nem fogja siettetni a törvénymódosítás elfogadását. Nyilatkozatának stílusa sokakban kelthette azt az érzetet, hogy Krajcer nem érti, mennyire javítaná az országban élő kisebbségiek kedélyét, ha az új kormány prioritásként és empatikusan kezelné ezt a törvénymódosítást. Az sem nyilvánvaló, hogy a miniszter meddig hajlandó elmenni a változtatásokban: márpedig Rudolf Chmel, a Híd kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettese nemcsak a szankciók eltörlését, hanem a törvény átfogóreformját szeretné látni.

Ennél sokkal nagyobb problémát jelent a magyarországi kettős állampolgárság blokkolására létrehozott ellentörvény módosítása vagy kiiktatása. Chmel álláspontja itt is egyértelmű: az ellentörvénynek mennie kell, a megoldás pedig a két ország közti egyeztetés. A Híd azonban itt erős ellenállásba ütközik: a KDH, mely az előző ciklusban igennel szavazott erre a Smer által előkészített jogszabályra, most is előnyösnek látná megtartását. Nincs a Híd pártján az SDKÚ sem, saját törvénytervezettel készül, mely a magyarországi törvényt próbálná érvénytelenné tenni Szlovákia területén. Per pillanat úgy néz ki, az elkerülhetetlen viták után a végeredmény egy új törvény lehet, amely az állampolgárság elvesztésének rémét kiküszöbölné ugyan, de még mindig jogi formulákkal próbálná röghöz kötni a szlovákiai magyarokat.

A harmadik gondot az állami jelképekről szóló törvény új verziójának egyes intézkedései jelentik, melyek gyakorlatilag azonosak a közvélemény nyomására Gašparovič elnök által visszadobott hazafiassági törvény egyes elemeivel. A törvénymódosítás szeptemberben lépne életbe, és egyebek között előírja, hogy az osztálytermekben ki kell rakni a zászlót, az alkotmány preambulumát és a himnusz szövegét, hogy a sportesemények előtt le kell játszani a himnuszt, valamint a „hazafiságra való nevelésnek” a tanterv részét kell képeznie. Ezek az intézkedések nem kisebbségellenesek, de az erőltetett és homogenizált hazafiság minden bizonnyal azoknak az államtól való további elidegenedését szolgálná. Chmel és a Híd azonban ebben a kérdésben magukra maradtak: a kormányprogramba a KDH és az SDKÚ (különösen Eugen Jurzyca oktatási miniszter) ellenállása miatt végül nem került bele e módosításeltörlése.

Úgy tűnik tehát, hogy a szlovákiai magyarok szempontjából a Radičová-kormány ugyan jó útra lépett, ám az első lépései meglehetősen bizonytalanok. A hivatalos kommunikáció a szükséges törvénymódosításokkal kapcsolatos kelletlensége, valamint a KDH és az SDKÚ ellenállása a hazafiasként vagy nemzetvédőként látott kérdésekben azonban nem a Fico-kormány pragmatikus nacionalizmusát idézi meg, sokkal inkább a baloldali populizmus által a nemzetpolitika terén sarokba szorított jobb-közép ideológiai bizonytalanságát láttatja. A Radičová-kormány – nem utolsósorban a kormányfő személye révén – ugyan elhatározottnak tűnik a liberális jogvédelem mellett, azonban alkotóelemei miatt aligha engedi el a keresztény-konzervatívok számára hazai terepet jelentő hazafiság eszményképét sem. Hogy mennyire sikerül egyensúlyban tartani ezt a két ideológiát, a jövő dönti el, az igazi munka ugyanis csak most kezdődik. A nyelvtörvény és a kettős állampolgársággal szembeni ellentörvény módosításai mindenesetre jó kiindulópontot jelenthetnek az etnikai szempontból valóban kooperatív politizálás felé – feltéve, hogy a változtatások nem rekednek meg a kozmetikázásszintjén.
(Ravasz Ábel; a szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője)