Egy újszülött szemével

Nem értettem, mit jelent az, hogy újszülött, de amikor kiderült, hogy kisbaba, kezdtem kapiskálni, miről van szó. Azóta gyakran eszembe jut ez a mottó. Például amikor fiatalasszonyként olyanokat olvastam az újságban, hogy „ha a teáscsészébe sót teszel és azzal dörzsölöd, újra ragyogó fehér lesz”, és elújságoltam anyukámnak ezt a nagy felfedezést, csodálkozott, hogy ilyeneket írnak, mikor ezt mindenki tudja. Te tudod, anyukám, de egy újszülött háziasszonynak minden ilyen tanács új, mondtam, de a csészéket azóta sem sóval takarítom, hanem sokkal egyszerűbben, úgy, ahogyan ő csinálta. Mert a példának is van ereje.

Most én vagyok az, aki csodálkozva szemléli, milyen dolgok tűnnek fel újdonságként. Nemrég egy pszichológus arról adott elő egy szülőknek szóló műsorban, hogy a gyereket meg kell ölelni, s beszélgetni, foglalkozni kell vele. Megszólalt bennem az anya: lehetséges, hogy ez valakinek új információ? Azért ez más, mint a teáscsésze! Van szülő, aki ezt magától nem tudja? Akinek ezt a szíve nem súgja meg? Aztán a szociológus énem leintette: nagyon jól tudod, hogy van, főleg, ha maga sem tapasztalta meg ugyanezt a saját szüleitől. Egy ismerősöm a mai napig szenved a szeretethiány miatt, mert hiába várta az alkoholista anyjától, és saját bevallása szerint jobban szereti a kutyáit, mint a gyerekét (ez nem azt jelenti, hogy az alkoholista szülők gyerekei mind így éreznek!). Vagy az apa, aki fiút akart, s nem tudta szeretni a lányát, pocskondiázta a külsejét, minden megnyilvánulását. A nő most ugyanezt teszi a saját lányával. Úgy hiszi, ez a helyes, mert így készíti fel az életre, s mi a szeretet, ha nem ez? Minden más csak tyutyuli-mutyuli kényeztetés, vallja, s nem veszi észre, hogyan szenved a gyereke. Nem hazudott a pszichológus: jól szeretni tanulni kell.

A legújabb újdonság a helyes takarítás. A japán Marie Kondo foglalkozása takarító-művésznő, erről írt világsikerű könyvet. Ötéves korától megszállottan takarított, de fájdalommal tudatosította, hogy mindig újra rendetlenség lesz. E korszakalkotó felismerés hatására addig takarított, míg fel nem fedezte a saját módszerét. Ennek lényege két pontban foglalható össze. Egy: először dobj ki mindent, ami fölösleges. Ket-tő: ne helyiségenként, hanem a holmik típusaként takaríts. Először jöjjön az összes ruha, majd a többi holmi, legvégül az „érzelmileg terhelt” dolgok, mint a levelek, fotók, naplók.

Erre mondom, hogy egy újszülöttnek... De azért érdemes elolvasni.