Egy új lottójáték

Alapvetően arról szólna a játék, hogy az állami költségvetés számlacsalásból adódó kieséseit legalább részben pótolja. Erre ugyan nem jó, de azért még nem kell a számlalottón nevetni, nem kell kabarétréfák tárgyává tenni. Mert valamire jó.

A rendszerváltás óta eltelt 24 évben – ami alatt felnőtté vált az előző rendszert meg sem élők első nemzedéke – megszoktuk, hogy a vállalkozást és a csalást szinonimaként emlegetjük. Nagyon igazságtalanok vagyunk, mert az újságban szereplő újgazdagok és azok egy részének korántsem tisztességes meggazdagodása bizony nem a vállalkozásokról szól. Varnus Xavér jegyezte meg, hogy a sarki fűszeres is vállalkozó, és Rotshild is az. Mégsem vacsoráznak egy asztalnál. Szlovákiában legalább negyedmillió kisvállalkozás működik, a nemzeti össztermék 85 százalékát a magánszféra, tehát a vállalkozások adják. Ami, ugye, annak ékes bizonyítéka, hogy először is van privát szféra, másodszor is ez a privát szféra tisztességesen dolgozik és adózik. A vállalkozók jelentős része nem luxuslimuzinnal furikázik luxusprostik után, hanem lerobbant kisautójával hajtja a megrendelést, a munkát, a bevételt, lakik szokványos lakásban, kis családi házban, hitelt törleszt, gyermeket nevel, adót fizet, s közülük jó páran még más embereknek munkát is adnak. Az önök sarki fűszerese, fodrásza, kéményseprője, de lehet, hogy az önök munkáltatója egy középvállalkozásban éppenséggel nem csal. Igaz, a legszívatottabb réteghez tartozik húsz éve, de nem csal.

Ad önnek számlát. Befizeti a befizetnivalót. Elvégzi rendesen a munkáját. Nos, ez a vállalkozói réteg megérdemli, hogy az általuk kiállított számlával Mari néni nyerjen egy kis pénzt, hadd lássa a falu. Egy dolgot legalább megtanulunk mi, fogyasztók. Számlát kérni. Ami ugyan kötelező, de hát nem mindig kapunk. Ha megtanulunk számlát kérni, talán idővel megtanulunk szavatosságot számon kérni, netán egyéb fogyasztói jogainkkal élni.

A számlalottó ilyen szempontból senkinek nem árt, a kézi kezelés költségei minimálisak, interneten még ingyenes is. Amit nem hoz be, a hiányzó százmilliók a költségvetésben. Azokat ugyanis nem a számlaadó vagy nem adó kocsmárosok hozták össze. Az áfacsalások jól szervezett bűnözői csoportok és az államigazgatásból velük együttműködők ténykedésének eredményei nagy tételben, nem a kasszagép-tulajdonosok ármánykodásai. Játszunk egyet, lesz, aki nyer tízezret, milyen jól jön majd, lesz, aki nem, a kormánynak viszont el kell gondolkodnia azon, hogy a százmilliókat honnan szedi be. Három hónapja van a kreatív megoldásokra. A rendszerhibák eltávolítására és a szervezett áfáscsalás felszámolására ez nagyon kevés idő. A megoldásokat borítékolhatjuk (fogjuk is), de ez senkit ne akadályozzon abban, hogy játsszon egyet a számlalottón, ha kedve tartja. Ártani nem árt. A büdzséből hiányzó pénzt meg úgyis belőlünk préselik ki.