Egy tiszta ember

Mielőtt helyet foglalt, kabátját kifordította, hosszában precízen félbehajtotta, majd a félbehajtott kabátot keresztben is félbehajtotta, addig illesztgetve, míg a két fél pontosan nem fedte egymást. Ezután kivett fénylő aktatáskájából egy kis tasakot, kinyitotta, kihúzott belőle egy nedves törlőkendőt, és megtörölgette az ülést és a karfát. Ezután elővett egy másikat, és azzal megtörölgette a kezét, majd az egyik használt törlővel megfogta a szemetest, kihúzta és beledobta a két használt kendőt, végül a térdével visszanyomta a kosarat. Akkor leült, és szemügyre vett. Kicsit zavarba jöttem, mert aznap esett, s a csizmám sarkán volt némi sár, de zavaromat leplezendő elővettem a tízóraimat. Kezdtem kicsomagolni, amikor szigorúan rám szólt. Maga kézmosás nélkül eszik? A szalvétát fogom meg, válaszoltam, de olyan szemrehányóan nézett, hogy elmentem kezet mosni. A vécé gyönyörű tiszta volt. Visszaültem a helyemre. Amíg a kiflit majszoltam, elmondta, hogy ő Pattex nélkül egy lépést sem megy, minden étkezés előtt tesz egy kicsit a kezére, mert az elpusztítja a baktériumokat. Dettolra gondol, ugye? Az nekem is szokott lenni. Megint szigorúra váltott a tekintete. Azt mondtam, hogy Pattex. Jól van, gondoltam, ilyen apróságon igazán nem fogok egy idegennel vitatkozni, hiszen csak annyi a különbség, hogy a Dettol fertőtlenítőszer, a Pattex meg ragasztó, sőt van belőle pillanatragasztó is. Elképzeltem, amint tesz egy kicsit a kezére, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, utóvégre nem illik röhögni egy emberen csak azért, mert szereti a tisztaságot. A továbbiakban a férfi nagyformátumú újságot olvasott, szigorú arckifejezéssel, mintha hibákat keresne. Lapozáskor mindig felsejlett az arca, mert az oldalakat előbb akkurátusan eligazgatta, s csak aztán folytatta a szemrevételezést. A végállomás előtt újra meglátogattam a vécét. Gyönyörű tiszta volt. Amikor kijöttem, a férfi már ott várakozott, felöltözve. Visszamentem a helyemre, felvettem a kabátom, s eszembe jutott, hogy nincs tükröm, ezért szájrúzsozás végett vissza kell mennem. Láttam, amint az útitárs kijön, és rögtön elindultam. Kinyitom az ajtót, s mit látok? A padlón gyanús tócsa, a vécépapír a földön hever, benne a nedvességben, a törlőkendők szétdobálva… Végállomás. A férfi mereven maga elé nézve kiszállt, és fényes cipős lábát kapkodva gyorsan eltűnt a szemem elől.