Egy szelfi anatómiája

Szélesen mosolyog Menyhárt József, az MKP elnöke Igor Matovičcsal, mindenki egyszerű emberével azon a csípőből az éterbe engedett szelfikén, amit a két pártvezér lőtt, miután hétfőn találkoztak a magyar párt székházában.  Menyhárt oldalán több mint háromszáz, Matovičén pedig csaknem hétszáz lájkra volt jó a kép, ami nem is rossz. A kommentek itt is, ott is meglehetősen szórakoztatóak, Matovič oldalán valaki megjegyzi, az MKP új elnöke Bruce Willisre hasonlít, mire az Egyszerű Ember hozzá is fűzi, hogy este meg is nézi a hollywoodi szívtipró egyik filmjét. Az utolsó cserkészt csak ajánlani tudom, a magyar szinkronja zseniális.Persze az olvasó számára egyértelmű, hogy Matovič nem tudná értékelni a magyar szinkront és a benne található áthallásokat, hiszen tudomásunk szerint nem bírja a magyar nyelvet. Se így, se úgy. Nem egész hat évvel ezelőtt, a Radičová-kormány idején például ő volt az, aki megfúrta a kisebbséginyelv-használati törvényt, mert rejtett „elmagyarosítást” látott benne – igen, ez a szótár volt a jellemző akkoriban, mikor Szlovákiában még adunak számított a magyarkártya. És igen, jól emlékszik a kedves olvasó arra is, hogy Matovičnak a kettős állampolgárság intézményével is komoly gondjai voltak, Orbán Viktor akkori látogatásán például hatalmas, piros szívvel a kezében kérte, hogy a magyar kormányfő „ne vegye el a mi magyarjainkat, mert szeretjük őket”. Nos, igen, a mi magyarjaink. Gondolom a kedves olvasó számára is bántó, ha valaki a „magyarjának” tekinti őt, és akkor kapja elő a fiók mélyéről, ha épp szükség van rá. Pedig a szlovákiai politikában valahogy úgy tűnik, minden szlovákiai magyar valaki magyarja. Robert Fico például minden bizonnyal jelenleg a Híd politikusait tekinti saját, különbejáratú magyarjainak március óta, az MKP-t pedig eddig a Fidesz magyarjainak tekintették sokan. De Matovič – emlékezzünk csak vissza – úgy tűnik, szintén szeretne magának saját magyarokat. Már a választások előtt is sokat tett ezért, levélben szólította fel a magyarokat, hogy az MKP-t válasszák, csak hogy keresztbe tegyen egyik ősi ellenségének, Bugár Bélának. S most, fél évvel Menyhárt elnökké választása után ismét feltűnik, udvariassági látogatásra érkezik. S aki úgy gondolta, hogy a híres, novemberi magyar–magyar után hamarosan a Híd és az MKP politikailag is jól leül egymással, hát nagyon tévedett. Az MKP ugyanis azóta ugyan tárgyalt, ám – a csaknem egy évvel ezelőtt elküldött Híd-meghívó ellenére – nem Bugárékkal, hanem az Egyszerű Emberekkel. Persze az MKP azzal tárgyal, akivel csak akar, teljes és elidegeníthetetlen joga van hozzá. És a párt szempontjából bizony az sem rossz, hogy végre a szlovák politikai fősodorból is észrevette valaki, hosszú-hosszú elszigeteltség után. Ám a novemberi megyei választásokon való, óvatos optimizmussal várt esetleges MKP–Híd együttműködés szempontjából az, hogy Menyhárt József Bugár nemezisével szelfizik boldogan, mielőtt még leült volna tárgyalni a Híddal, nem túl jó ómen, és igen magas labda Bugárnak. Sebaj, most már legalább időben felkészülhetünk a „ki, hol, miért nem akart együttműködni” háború következő fordulójára.