Egy paródiába fulladt visszahívás tanulságai

Már mindenkinek elege van a plágiumügyekből, a múlt heti parlamenti cirkusz mellett viszont nem mehetünk el szó nélkül. Néhány ellenzéki képviselő megpróbálta visszahívni Igor Matovič kormányfőt. Az akció átgondolatlan és teljesen fölösleges volt, zéró eséllyel a sikerre. Ficóék és Pellegriniék valószínűleg csak némi publicitást szerettek volna, és legvadabb rémálmukban sem gondolták, hogy Matovič one man showt csinál a saját visszahívásából. Pedig pontosan ez történt. 

Első tanulság: Matovičot a saját sportjában nem lehet legyőzni.

Ezek tényleg azt hitték, hogy elmennek a cirkuszba és érdekesebbek lesznek a rezidens bohócnál?

Azt az embert akarják unalmas beszédekkel pellengérre állítani, aki váratlan, sokkoló, kamikaze-akciókra építette fel a karrierjét? Aki injekciós tűket szórt a kollégájára a parlamentben? Aki a parlamenti szemetesekben turkált, hogy üres whiskysüvegeket találjon? Nem, nem. Ha Matovič ellen mész, legalább két molinó kell, egy megafon, színes-szagos grafikák és világos, egyszerű, érthető üzenet. És még akkor sem lesz túl sok esélyed.

Második tanulság: Ha a Smer (akár a régi, akár az új) értékekről és tisztességről kezd beszélni, akkor körberöhögik. Az egy percig sem volt kétséges, hogy a kormány nem fog belebukni a plágiumügybe, de egy értelmes ellenzék sokkal többet is kihozhatott volna belőle. A plágium ugyanis alapvetően lopás, Matovič fő üzenete pedig az, hogy ő nem lop, ő tisztességes. A hitelessége sokkal nagyobb csorbát is szenvedhetett volna, ha nem Fico, Pellegrini és Kotleba bandája vádolja csalással.

Ezzel a hiperértelmiségi csoportosulással szemben viszont Matovič bármikor, közelről, messziről, ellenszélben, világosban és sötétben is kiállja az összehasonlítást.

Nem létezik ugyanis olyan forgatókönyv, ahol néhány átmásolt sor nagyobb bűnt jelentene mint a maffiállam kiépítésénél és működtetésénél vagy épp a nemzet- és fajgyalázó eszmék propagálásánál.

Harmadik tanulság: Az OĽaNO inkább egy szekta, mint egy párt. Míg annak idején Andrej Danko védelmére nem igazán sietett senki, Matovič mellett szenvedélyesen kiállt több kollégája is. Mondhatnánk, hogy ez a természetes, de nem, nem az. A plágiumot többé-kevésbé a kormányfő is beismerte, elég lett volna a megtartása mellett szavazni. Értem én, hogy Smer, meg maffia, de amit láttunk az egy kicsit ijesztő volt. Az OĽaNO kemény magjában ugyanis fel sem vetődött, hogy esetleg Igor is hibázhat és talán most jobb lenne kussolni. Ehelyett össztüzet zúdítottak mindenkire, aki rámutatott a csalásra, mindenféle önreflexió nélkül. Ez pedig nem jó hír a jövőre nézve.

Negyedik tanulság. Az előző folyománya:

minket is csak addig zavar a lopás, míg a többiek csinálják. De ha a mi fiunkat kapják rajta, akkor nem is értjük, miért zavar ez bárkit.

Matovič hibátlan = aki támadja smeres. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e olyan politikus valaha Szlovákiában, aki ezek után belebukik egy plágiumügybe. Nem valószínű. Ja, és sok sikert az oktatásügy reformjához, nem tudom ezek után ki fogja komolyan venni a szlovákiai diplomákat.

Ötödik tanulságként leírhatnánk, hogy az SaS és a Za ľudí teljesen lementek kutyába, már meg sem próbálnak szembemenni a Matovič-Kollár tandemmel. Elvannak a saját rezortjaikkal és behúzott farokkal várják az újabb botrányt, ami kapcsán majd valamit mondaniuk kell. Leírom, mert ez is egy tanulság, még ha nincs is nagy súlya. Pont mint ennek a két pártnak a parlamentben.