Egy másik jelentés

Ugyanezen a héten szeretettel ír a bulvár arról, hogy olyan romák kapnak újfent lakást, akik az előzőt tönkretették, ugyancsak ezen a héten pedig Csehország-szerte ultrák tüntettek, mi másért, mint a fehér Csehországért. De azért van ellenkező előjelű hír is. Dubovcová emberjogi ombudsman szépen beolvasott a kormánynak roma ügyben. Olvasva a jelentést az ember néha felsóhajt, nicsak, van e honban köztisztségviselő, aki utána is néz valaminek? Meg is fontolja, meg is fogalmazza? Jelentést is ír? Nem rossz. Főleg az után, hogy a kisebbségi kormányjelentés olyanra sikeredett, ahogyan azt pénteken írtuk: maszatolósra. Dubovcová nem maszatol. Leírja, mi a baj, esetenként azt is megemlíti, mit lehetne tenni. De főleg: nem cigányozik, nem mutogat, hanem a hatalomnak – ismételjük: a hatalomnak – állít tükröt, a hatalommal és zsozsóval rendelkező embereket fikázza, nem a mélyszegénység kellős közepében élő szerencsétleneket. Még mielőtt valaki arra érezne késztetést, hogy elmondja, mennyire nem lehet a romákkal semmit kezdeni, mekkora ráfizetés a romapolitika, hol vannak köztisztasági és hol közbiztonsági gondok, közbevetném: tudom. Az általában szociális hálón érkező bölcsességek és méltatlankodások kapcsán néhány megjegyzés: 1. Egyetlen egy illegálisan felépített ház, viskó, pajta sem épült úgy, hogy a családfő bejelentette volna: itt van egy telek, jól néz ki, építsünk rá egy engedély nélküli házat. Egyik sem. A telepek évek óta megoldatlan, szociális és szocializációs gondok termékei, amelyekre nem megoldás a buldózer. Van viszont tudatosan, illegálisan épített ingatlan, ahová soha semmilyen buldózert nem küldenek, no, nem a telepeken. 2. A mélyszegénységben élő roma családoknak ingyen és kulcsrakészen átadott lakások nem a szolidaritás jelei. Azért épülnek, mert van rá (közvetlenül senkinek sem hiányzó) közpénz, európai alapok, amelyek nélkül, s amelyek lenyúlhatósága nélkül, szolidaritásból senkinek eszébe nem jutna ilyen épületeket tervezni és építeni. A megoldás azért sem jó, mert a lakást megkapó családok nincsenek érdekeltté téve. Ennek a pénznek a töredékével megoldható lenne pl. a krasznahorkai telep telkeinek kivásárlása és legalizálása úgy, hogy ez eredeti (rét)tulajdonosok ne szenvedjenek kárt, és maguk a romák is érdekeltek legyenek a fenntartásban és finanszírozásban. 3. Ha a magyar iskola, a nemzetiségi iskola, az anyanyelvi oktatás vívmány, akkor a roma oktatás, a roma osztály, esetleg roma iskola miért szegregáció? Ja, ha vannak a „jó osztályok” meg a „hulladék”, akkor más a helyzet, de nem lenne-e okosabb, ha szakképzett, netalán művelt romák jellemeznék a társadalmat? 4. Belousová (és a vele kórusban cigányozó honffyak) lehetőséget kapott arra, hogy a végrehajtó hatalomban komoly eredményeket érjen el pártjával. Ehelyett pártjának nemzeti elkötelezettségét leginkább a faliújságtender, a lenyúlt közpénzek, a zsebre dolgozó tisztségviselők, a privatizációs koncért mindenre való hajlandóság jellemezte. Hogy a kormánybiztos elutasította a vele való találkozást, az ő esetében nem közügy, hanem a titkárság jó munkájának bizonyítéka. Dubovcová asszony jelentését pedig legalább megtárgyalni illenék. És nyilvánosan. Mert az olyan társadalmi réteg, amely évtizedes szegregációban és elutasításban, méltósággal köszönő viszonyban sem lévő elbánásban él, nem lesz sem dolgos, sem szabálytisztelő. A mélyszegénységben élő része pedig egyedül soha (soha!) nem áll talpra.