Egy faliújság vége

Bevezetőként annyit, hogy a faliújságtenderként elhíresült lenyúlási manőver akkora botrány, mint Brünn városa (szemfülesek tudják, kit idézünk), s már réges-rég ülnie kellene miatta néhány embernek. 

Első látásra nyilvánvaló volt ugyanis, hogy mire megy ki a játék: a minisztérium folyosóján meghirdetett milliós pályázatot egy, a minisztert delegáló SNS-hez közeli cég nyerte meg. 2007-et írunk ekkor, s a miniszterelnököt – nem fogják kitalálni – Robert Ficónak hívják. Ugyanez a Robert Fico még 2009-ben is, amikor az ügyben elkezdődik a büntetőjogi eljárás, a következőképpen vélekedik: „A szlovák kormánynak meggyőződése, hogy az építésügyi és régiófejlesztési miniszter semmiféle törvénysértést nem követett el.” S persze az ellenzéket s a médiát vádolja kormány- és szlovákellenességgel, amiért felelősségre vonást követelnek. 

Igaz, azóta sok víz lefolyt a Dunán, no meg a Vágon is, s bár az SNS újra hatalmon van, Zsolna kiesett a politikai térképről. Ebből kifolyólag Slota emberei ma már nem élveznek politikai védettséget. Tehát feláldozhatók egy kirakatperben, amelyre aztán bőszen lehet majd hivatkozni, hogy lám, mi volt minisztereket is elítélünk, ha kell. 

RÁCS MÖGÉ KÜLDTÉK A MINISZTEREKET

Miközben sejtjük, hogy Janušek és Štefanov sem saját elgondolásból cselekedett, s valószínűleg nem ők voltak a tranzakció fő haszonélvezői sem. Ez persze nem menti fel őket a felelősség alól, csak felveti a magasabb politikai felelősséget. Igaz, ezt sokkal nehezebb lenne bizonyítani. Hacsak az elítéltek – látva, hogy most már nem babra megy a játék – el nem kezdenek vallani. Arról, hogy valójában ki is bízta meg őket a faliújságozással. A két volt miniszter – persze, ha jogerős lesz az ítélet – még így is nagy fogás. Történetük talán precedensértékű s elriasztó hatású lesz minden más, faliújságolni vágyó kormánypolitikus számára.