Egy beteg mérgelődik

A tévében arról beszél valaki, hogy ki kell űzni az autósokat a városból, a bicikliké és a tömegközlekedésé a jövő. Hát mit mondjak, nagyon toleráns, csöppet sem kirekesztő vélemény. Egyébként meg miért beszél a jövőről? Én születésem óta tömegközlekedek. De mondhatom, egyre jobban utálom. Erről persze nem az egyre szebb belső terű (és egyre kevesebb ülőhellyel ellátott) járművek tehetnek, nem ezek az engedelmes pléhtestek a bársonybevonatú üléseikkel, amelyeket időnként lehánynak, meg egyéb váladékaikkal terhelnek némely polgártársak, de még csak nem is a rossz idők beálltával folyamatosan szaporodó hajléktalanok, merthogy én bizonyos szagokat nem érzek, ezért nem is zavarnak. Nem, erről egyedül és csakis bizonyos embertípusok tehetnek. Az egyik a „gútai gyerek” típus.  Elnézést kérek, nem akarok sértegetni, de ezt az elnevezést azért adtam nekik, mert gyerekkoromban a „fel vagy öltözve, mint a gútai gyerek” azt jelentette, hogy túl sok rajtam a ruha. Hát éppen erről van szó. Ezek az emberek alig bírnak felszállni, úgy fel vannak öltözve. Néhány perc múlva izzadni kezdenek, folyik a sapkájuk alól a víz, és elkezdenek fújtatni. A logikus lépés szerintem az lenne, hogy megszabadulnának legalább egy réteg holmijuktól, minimum a sapkától, de nem, ők vehemensen az ablakhoz lépnek, és szigorúan körülnézve – ne már, hogy valaki szólni merjen! – kinyitják. És áramlik be a hideg, néha az eső is, áramlik az összes nyápic utasra, akinek nincs melege, sőt, melegben szeretne lenni, merthogy elmúlt a nyár, s főképp, mert nem akar megfázni. A legjobb, amikor mindkét oldalon van ilyen túlöltözött utas, és mindkét oldalon kinyitja az ablakot. Akkor aztán jön a huzat, szabadon, az emberek húznák be a fejüket, mint a csiga a magáét a házába, csakhogy a mi házunk otthon maradt. S ha valaki becsukja, richtig a következő állomáson valamelyik izzadó megint kinyitja.  A másik típus a „forróvérű buszsofőr”. Ő az, aki hűt, mint nyáron a legnagyobb kánikulában. Vagy ha nem hűt, akkor kinyitja a tetőablakot, hadd árassza el a jeges szél az utasteret. S ha még a maga melletti ablakot is kinyitja, akkor tökéletes a huzat. Így aztán szinte biztos, hogy sok utas megfázik. Nem javít a helyzeten a következő típus sem, a „hős beteg”, aki nem marad otthon, továbbra is tömegközlekedik, teleköhögi, -tüsszögi a belső teret, sőt, sokszor egyenesen mások arcába zúdítja a bacilusadagot.  Mert ebben a művelt társadalomban, ahol egyre több a diplomás, egyre kevesebben tudják, hogy köhögéskor, tüsszögéskor illik odarakni legalább a kezünket.