Ébresztő!

<div>Amikor az első félórában egyetlen igazi gólhelyzetet sem alakítottunk ki a munka mellett focizgató, dilettáns és félamatőr játékosokból álló andorrai csapat ellen, akkor szólalt meg először az a néhány száz néző a lelátón.</div><div>&bdquo;Ébresztő!&rdquo;</div>

De a címzettek közül senki sem ébredt föl. Játékosaink ugyanolyan passzívan és gyáván futballoztak a folytatásban is, ötlet és elképzelés nélkül. Vaktában ívelgették előre a labdát. Kinek? Ők sem tudták. Tanácstalanok voltak, széttárt karral jelezték, hogy fogalmuk sincs, mit kellene csinálniuk. Úgyhogy jöttek a biztonsági passzok oldalra, meg a füttykoncerttel honorált gurítások hátra. Hazaadásban ezen a meccsen rekordot döntöttünk. Ismétlem: a félamatőrökből, dilettánsokból álló Andorra ellen.„Ébresztő!”
 Szenvedve, csúnya játékkal győztünk 2:0-ra. Legjobb játékosunk Király Gábor volt, a kapus. Andorra ellen, hazai pályán. Ez azért beszédes, nem? S ezek után azt nyilatkozza Csábi József, a válogatott irányításával ideiglenesen megbízott tréner, hogy mások dolga eldönteni, a selejtezőcsoportban elért 3. hely jó-e vagy sem. Tessék? Jól hallottuk? Szóval Bukarest és Amszterdam után még van, aki nem tudja eldönteni, válogatottunk hogyan teljesített? Az úgynevezett sorsdöntő meccseinket 1:11-es gólaránnyal hoztuk le, de Csábi nem tudja, ez most jó-e vagy sem. S ő ül a kispadon, a szakma képviselőjeként…„Ébresztő!”
 Csábi azt is elmondta még a meccs után, hogy Szalai Ádám nagy port kavaró sajtótájékoztatójáról nem beszéltek az öltözőben. Minek is beszéltek volna, igaz? Nyilván semmi közük hozzá. Se Szalaihoz, se az általa mondottakhoz. Nem értek rá a magyar focival foglalkozni, mert az Andorra elleni meccsre összpontosítottak. Atyaég!„Ébresztő!”
 Tulajdonképpen örülnünk kell az amszterdami 8:1-nek, mert ha ott valami csoda folytán döntetlenezünk, vagy csak egy-két góllal kapunk ki, most senki sem követelne teljes megújulást, s minden maradna a régiben. Így legalább valami megmozdulni látszik, bár a belterjes magyar futballközeget ismerve (ahol mindenki mindenkinek a komája, sógora, csókosa) nincs sok esély a „forradalomra”. Kár, mert a jelen mélységesen lehangoló. Csökkenő nézőszám az NBI-ben, soha véget nem érő bundaügy, megalázó kupavereségek, a válogatott teljes kudarca. Lássuk be: ez volt a magyar futball történetének egyik legrosszabb éve. 
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?