Dzurinda a padlón

A decemberben még stabilan 10 százalék felett teljesítő SDKÚ esésének legfőbb katalizátora a Gorilla-ügy volt, melynek súlya némileg érthetetlen módon elsősorban a jobboldal vállát nyomja ma, holott a dokumentumban Robert Fico és pártja vastagon érintett.
Az SDKÚ lejtmenetének azonban nem pusztán a Gorilla az oka. A szavazók attitűdjeit mutató mérések már az elmúlt időszakban is azt mutatták, hogy éppen a kékek választói voltak legkevésbé elégedettek sajátjaik teljesítményével. Az IVO januári kutatási eredményei szerint például míg a legtöbb releváns politikai tényező tábora 80 pontra értékelte szimpátiáját a saját pártja iránt a százból, az SDKÚ mélyen a mezőny legvégére került, 53 pontos értékeléssel. Ez a kutatás még csak a Gorilla elejét „érzékelte“, ami arra utal, hogy a kereszténydemokraták már korábban is magas fokú kiábrándultsággal küzdöttek.

Ez a következtetés egybeesik azzal a politológiai közhellyel is, hogy a közvélemény.kutatók azért mérik rendszeresen alul Dzurindáékat azok választási eredményéhez képest, mert az SDKÚ szavazói nem elégedettek, ezért az utolsó pillanatig vacillálnak és csak jobb híján adják voksukat a kékekre.

Ezt a kényes egyensúlyt bontotta meg a Gorilla kipattanása, mely sok taktikai szavazót eltántorított a (jelenlegi formájában létező) SDKÚ-tól. A kérdés az, hogy Dzurindáék képesek lesznek-e még egyszer elérni azt, hogy a munkájukkal elégedetlen, a korrupciós vádak miatt kiábrándult korábbi szavazóik az orrukat befogva a végén a kékek listáját dobják az urnába. Az 5 százalék alatti mérési eredmények természetesen ezen nem sokat segítenek, hiszen sokan nem szívesen adják olyan pártra a szavazatukat, amely akár a parlamenten kívül is maradhat. Az igazi kihívást azonban nem ez fogja jelenteni az SDKÚ számára, hanem annak bebizonyítása, hogy a szavazóik valóban nem tudnak más alternatívát választani. A jelenlegi politikai térben ez nem lesz könnyű: a keresztény irányultságúakat a KDH, a libertáriusokat az SaS, a jobboldali liberálisokat a Híd, a politikából kiábrándulókat pedig az OĽ és a 99% is tárt karokkal várja.

A párton belüli sakkozás arra utal, hogy az SDKÚ vezetői is látják, vesztésre állnak ebben a harcban. Iveta Radičová partvonalra száműzése után azonban még az SDKÚ túlélését önmagában értéknek tartókat is nehéz lesz meggyőzni arról, hogy például Lucia Žitňanskának van esélye az érvényesülésre a „nagy öregek mellett“. Márpedig a Dzurinda-Mikloš páros támogatottsága jelenleg még a párténál is alacsonyabb, és ha nem sikerül az utolsó pillanatban érdemleges változás ígéretét elhitetni a választókkal, akkor az SDKÚ most a padlóra kerülhet.

Ravasz Ábel