Dupla fizetés, svájci nyugdíj és egyéb marhaságok

Egyikük sem gondolta komolyan, csak áltattak, azaz hülyének nézték a választókat. Az überelés most is folyik.
A Fico–Pellegrini-kormányok kiszámíthatatlan foglalkoztatáspolitikáját látva az a gyanúnk támad, hogy a populisták nemcsak minket, hanem saját magukat is áltatják. Ergo: nem ismerik a realitást! Azt állítják, hogy ösztönözni szeretnék a munkaerőpiacot, de bérpolitikai intézkedéseikkel a munka költségeit növelik. Az államnak ez jó üzlet, hiszen a foglalkoztatási költségek növeléséből elsősorban ő profitál a munkát terhelő adókból és járulékokból. Ezek az elmúlt időszakban nagymértékben nőttek, pedig nemzetközi összehasonlításban már korábban is magasak voltak. Az Európai Bizottság friss jelentése arra figyelmeztetett, hogy Szlovákiában túlzott, 53,6% a munkát terhelő adó. Miközben a fogyasztás, a tőke és a vagyon adóztatása jóval kisebb.

Vagyis a magát szociáldemokratának hirdető Smer adópolitikája nem munka-, hanem tőkepárti. Eredeti elveivel ellentétben az államkassza bevételeit a munkát terhelő adókkal szereti feltöltetni.

Elsőként a társadalombiztosítási járulékok kivetési alapjait emelték, hogy ne kelljen magát a százalékos adókulcsot emelni, ami mégiscsak szembetűnőbb művelet. Eltörölték az alacsony jövedelműek egészségügyi járulékmentességet is, amit korábban maga a Smer vezetett be. Színtiszta zűrzavar! Hab volt a tortán a különféle bérpótlékok bevezetése. 

A minimálbér az elmúlt 10 évben 68%-kal emelkedett, ami teljesen elszakad a szlovák ipar termelékenységének egyébként dicséretes, 38%-os növekményétől. Hozzáértő kormányzat a minimálbért a termelékenység növekedéséhez köti, hogy ne rontsa a gazdaság nemzetközi versenyképességét. Ez az elv azonban sosem volt a hazai gazdaságpolitika fundamentuma. A munkát sújtó politikai ámokfutás tetőzéseként idén bevezette a kormány az utazási utalványokat. Megjósolhatatlan, hogy a munkapolitika kiszámíthatatlansága mit húz még elő feneketlen tarsolyából. Az állam sajátjaként osztogatja a vállalkozók pénzét.

Szlovákiában a munkatermelékenység a 250 fő feletti vállalatokban átlagosan kétszer nagyobb, mint a 20 fő alatti kisvállalatoknál. A külföldi tulajdonú cégek másfélszer termelékenyebbek, mint a hazai tulajdonban levők. A bérköltségek növekedése a hatékonyabb külföldi nagyvállalatokat, az autóipart, az energetikai és a pénzügyi szektort nem kényszeríti térdre, annál inkább a hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozásokat. Leginkább a mezőgazdaságot, a turizmust, az építő- és szolgáltatóipart fenyegeti.

A Híd minapi 1%-os rokkantbiztosítási járulékcsökkentési javaslata, illetve a jövedelem adómentes részének növelése a dolgozók bevételeit növeli, ami jó irányt mutat. Munkáltatói szemmel azonban ez olyan, 

mintha a maláriát C-vitamin-nal akarnák gyógyítani, mivel a vállalkozók járulékterhe ezekkel az intézkedésekkel egy centtel sem csökken. 

Ha a mindenkori kormány valóban a hazai kis- és közepes vállalkozások helyzetén szeretne segíteni, akkor elsősorban a munka adóterheit kellene csökkentenie, s csak ezután kezdeményezhetné a fogyasztás és a tőke adóterheinek mérséklését.

Az SNS által beharangozott vállalati nyereségadó- és áfacsökkentést sem fogadhatják kirobbanó örömmel a kis- és közepes vállalatok, mert a megemelkedett járulékterhek miatt a nyereségről többnyire csak ábrándoznak. Ők inkább az európai viszonylatban is magas munkaterhek csökkentésére szavaznának. Persze, ha akadna valaki, aki erről megkérdezné őket.
A szerző közgazdász